Gere József: Békében, háborúban - Nagy Iván Könyvek 8. (Balassagyarmat, 2000)

Harcok a Kárpátok előterében, Erdélyben és Magyarországon

vár ránk, mert már egyszer keresztülmentünk rajta — volt a válasz.

230 A zászlóalj három szállítmánnyal indult a frontra. A legénység összeállításánál szinte teljes létszámmal figyelembe vették az 1942. évi sorozási évfolyamot, és az 1943-ban bevonultak mintegy 60 %-át. A fennmaradó hányadot egészítették ki a behívott tartalékosokkal. A továbbiakban Vizy Ferenc karpaszományos honvéd naplószerű feljegyzései és a VKF 1. osztály napi helyzetjelentései alapján idézem fel a történéseket.

231 Vizy Ferenc a Kecskeméthy István főhadnagy parancsnoksága alatt elvonuló 23/5. század írnoka volt. A felső zsebében hordott kis kockás füzet a következő bejegyzéssel indul: „Adja a Jó Isten, hogy ez a kis napló a gazdájával együtt épségben hazatérjen." A 23/5. század a zászlóalj második szállítmányában indult a frontra. 1944. április 20-án 6 órakor kezdték el a berakodást. A szerelvény a tiszti beosztásúak részére fenntartott B kocsikon kívül G kocsikból állt. A legénység elhelyezésére ezek szolgáltak. Jellemzi az ország akkori helyzetét, hogy a kocsikban ágyak sem, de még szalma sem volt. A katonák a puszta padlóra ülhettek, legfeljebb maguk alá teríthették a köpenyüket. A berakodás két részletben történt, majd a 2. vágányon összezárták a kocsisorokat. Vizy Ferenc kocsija éppen a gyalogos felüljáró alatt állt. Az állomáson sok hozzátartozó jelent meg a katonák búcsúztatására. Pontban 12 órakor indították el a vonatot Aszód felé. Budapest érintésével Vácon át mindenki meglepetésére Érsekújvár-Galánta-Szenc érintésével haladtak, éppen ellentétes irányba, mint ahol az úticéljuk volt. 1944. április 21-én 9 órakor áthaladtak Pozsonyon, majd Dévény-Malacka irányon haladva 11 órakor Kutynál beléptek Csehország területére és 14 órakor elérték Breslaut, majd 18 órakor Zlinbe érkeztek. A vonatból megcsodálták a híres Bata cipőgyárat, majd a repülőgépgyárat és annak hatalmas repülőterét. Másnap, 22-én 8 órakor Krakkóba érkeztek, ahol a vonat hosszabb ideig állt. Megállapították, hogy nagy a nyomor. Egy gyerek jött a szerelvényhez — emlékszik Vizy Ferenc —, akivel beszélgetni kezdtek. Megtudták tőle, hogy egy éve már nem evett kenyeret, csak krumplin élnek. A katonák szűkös készletükből adtak neki több kilóra valót. A szállítmány Wielicka érintésével Tarnówba ért, ahol ismét várakoztak. A pálya mentén sok szétlőtt gépkocsit és harckocsit láttak. A vonat egész éjjel ment. Debica, Rusov, Prezevorksz, Jaroslav városokon haladt keresztül. A szállítmány 1944. április 23-án 11 órakor kezdte meg a kirakodást Lemberg és Stanislaw között. A szeles, napsütéses időben 13 órától 21 óráig feszített tempóban meneteltek közel 40 kilométert és elérték Bolszowce városát, ahol az éjszakai szállásuk volt. A város félig romos volt, a századot is egy romos házban helyezték el. A közelben tartózkodó 14. gyalogezredet előző nap bombatámadás érte, s ennek során 5 halottat és 10 sebesültet veszítettek. Éjjel nem tudtak aludni, mert a környéket bombázták, de a városra nem dobtak. A balassagyarmatiak 171