Gere József: Békében, háborúban - Nagy Iván Könyvek 8. (Balassagyarmat, 2000)
Harcok a Kárpátok előterében, Erdélyben és Magyarországon
Harcok a Kárpátok pMtp.rf.hm , Erdélyben és Magyarországon ta. Két nap múlva új feladatként átvették a védelmet a Túrja patak mentén Wlodzimierztől északra. 1944. május l-jén az addigi Magyar Megszálló Csoport a Magyar Királyi II. Honvéd Tartalékhadtest elnevezést vette fel. 237 Május 11-én az 53. gyalogezredet kivonták az arcvonalból és 14-én Lubomlba mentek. Az 53/11. zászlóalj és a 89. tüzérosztály egyik ütege május 19-én Mikuliczynbe érkezett, ahol a 19- tartalék hadosztály hadrendjébe sorolták. Ezzel az 53- gyalogezred teljes egészében az időközben felvonult 1. magyar hadsereg kötelékébe került. Az a ritka helyzet állt elő, hogy a 23. gyalogezred és 53. ikergyalogezrede ugyanabban a hadseregben harcolt, igaz, hogy az arcvonal más-más szakaszán. Az 53. gyalogezred a folyamatos visszavonulások során lengyel területre került. * A 23. gyalogezred a német 208. gyaloghadosztály alárendeltségében a német 96. hadosztálytól északra, a Dnyeszter mentén védelemben töltötte a május hátralévő részét. Az ezredet a losonci 21. tüzérosztállyal is megerősítették. Ebben az időszakban nem tartoztak a 20. gyaloghadosztály alárendeltségébe. Június eleje is eseménytelenül zajlott. 11-én 8 óra 30 perckor a 23/11. zászlóalj jobb szárnya erős aknavető tüzet kapott. Ez 11 óráig tartott, amikor a zászlóalj ellen elindult az első gyalogsági támadás, amit sikeresen visszavertek. A támadást követően rakéta sorozatvetőkkel lőtték a balassagyarmatiakat. Ez ideig hét halottjuk és két eltűntjük a veszteség. Másnap a bal szárnyat érte gyalogsági támadás. Június 13-án óriási felhőszakadás vonult végig a vidéken. A futóárkokban térdig állt a víz, az egész környék sártengerré változott. Az esőzések után ismét a viszonylagos nyugalom jellemezte a vonalakat. Varga Pál így emlékszik vissza ezekre: „Azon a részen, ahol a mi harcálláspontunk volt, a drótakadály előtt egy nagy rozstábla volt. Sokszor napközben 100-150 méterre is az oroszok megközelítették a drótakadályt és oldalról tűz alá tudták venni a futóárkaink egy bizonyos részét. Egyik alkalommal megközelítettük az előretolt megfigyelő állást, de nem találtunk ott senkit. Visszafelé jövet a rozsban betaposott gyalogúira figyeltünk fel. Ketten megnéztük Pataki őrvezetővel, hogy hová vezet. Találtunk két lövészteknőt, ahonnan tűz alatt tarthatták az árkainkat. (...) A szakasznál volt két nagybörzsönyi honvéd, akik tudtak németül. Nagy hasznukat vettük, mivel a mi körletünkben az egyik bunkerben a német tüzérség megfigyelői voltak. A 6. század védőkörletét a német tüzérség oltalmazta. Részünkről nagy szerencse volt, mivel a németek nem takarékoskodtak a lőszerrel, mint a magyar tüzérség. A következő felderítésre már mélyebben mentünk be. A már előbb megtalált állástól 50-60 méterre lehettünk befelé, amikor erős tüzet kaptunk. Egy nyeles kézigránátot dobtam a torkolattűz irányába, s a tüzelés megszűnt. Kiadtam a parancsot, hogy vonuljunk vissza. Jó 100 méter után vettem észre, hogy egyik be176
