Gere József: Békében, háborúban - Nagy Iván Könyvek 8. (Balassagyarmat, 2000)

Harcok a Kárpátok előterében, Erdélyben és Magyarországon

szállították őket. A padok alatt a felszerelésüknek tárolóhelyeket alakítottak ki, s a fegyvereiket is el tudták helyezni. Gyorsabban és pihentebben érkeztek meg egy-egy helyre, mint mi, akik gyalogoltunk, a felszerelésünket a hátunkon cipel­tük, ami pedig már nem fért el a hátunkon, azokat lovas kocsik vitték. A lovaink nagyon legyengült állapotban voltak már a kivonulásunkkor is. Sok volt az elhul­lás. Mielőtt kijöttünk a frontra, a Mannlicher puskáinkat német Mauserekre cse­rélték ki. Ezek is ötlövetű ismétlő fegyverek voltak, a német precizitás alapján el­készítve. Ha homok került az alkatrészei közé, akkor a zárdugattyú beszorult. Nem egyszer azt lábbal lehetett csak hátra mozdítani. 1944-ben a németeknél csúcspontjára ért a „művilág". A német vegyipar az 1930-as években számtalan ma is használatos műanyagot elő tudott állítani, s a természetes nyersanyagok hi­ánya miatt egyre szélesebb körben használták azokat. Műanyagból készültek a katonák esőköpenyei, a felszerelésük néhány darabja, egyes kézi fegyvereik mar­kolatai. Az autóikat, harckocsijaikat barnaszénből készített műbenzin hajtotta. Az élelmezésükben is megjelentek a műdolgok. Sokszor láttuk, amint az útszéli árok partján ülve a katonák a lehetetlen barna színű kenyerük mellé műmézet, művajat vagy műlekvárt esznek. Ezeket nekünk is volt szerencsénk megkóstolni. A műméz valami leírhatatlanul émelyítően édes, hígfolyós állagú, sűrű folyadék volt. A művajban felfedezhető volt a napraforgó íze. A ma közkedvelt étkezési margarinok előfutárának lehet tekinteni. A műlekvár sűrű, szinte vágható édes massza volt, melynek bordós-pirosas színét ételszínezőtől kapta. Gúnyosan csak Hitler-szalonnának hívtuk. A háború után a magyar lakosság is megismerhette. Ipari lekvár néven volt forgalomban, s a nagyüzemi étkezdék és sütödék is ezt használták. A németek »védőitalként« rumot kaptak, s természetesen ezt is szin­tetikus úton állították elő." 235 * Amíg a 23/11. zászlóalj felkészítése, majd a hadműveleti területre történő ki­szállítása folyt, addig a megszálló feladatot ellátó 53/11. ikerzászlóalj szinte állan­dó harcérintkezésben volt az ellenséggel. Az őszi átcsoportosítás után a Bug vo­nalában maradtak. Az arcvonal nyugat felé tolódásával az 53. gyalogezred Kővel térségében, 1944 márciusában egyre többször került harcérintkezésbe az előretö­rő szovjet egységekkel. 1944. április 13-án a magyar megszálló erők parancsnoksága megkezdte haza­szállítását. Ezen a napon az 53. gyalogezred részei Köveitől délnyugatra harcban álltak, majd harcolva vonultak vissza a 19- könnyűhadosztály kötelékében a Lubomltól dél-délkeletre húzódó műúton. 236 Április 22-én felvették az összeköttetést a Wlodzimierzből északnyugati irányba előnyomuló 35. gyalogezred előretolt részeivel. Az 53. gyalogezred áp­rilis 24-én a Köveitől délnyugatra lévő ellenséges erők kitörését megakadályoz­175

Next

/
Thumbnails
Contents