Belitzky János: Mikszáth és Balassagyarmat - Nagy Iván Könyvek 8. (Balassagyarmat, 2000)

MIKSZÁTH BALASSAGYARMATON - A városházi bál és a városi lámpák

- Mi újság Valér bácsi? - kérdeztük ijedten. - Minden ponton megbuktunk, - nyöszörögte, - egyetlen baloldali sem jutott hivatalba. Apát érte a legnagyobb dicsőség. Három szavazattal bukott csak meg. - Nekünk ez a dicsőség már nem mondott sokat .,."

119 A politikai jellegű beszélgetések a tisztújítás után sem szűntek meg a Mauks család körében. Mauks Mátyásnak, aki „nem ismerte a tettetést... fájt a bukása és nem is titkolta azt. Meglehet - írja Mikszáthné - hogy már benne rejlett egy nagyobb betegség csírája, mert pár nap múlva ágyban fekvő beteg lett. Mi hűségesen ápoltuk, a hivatalból kimaradt társai nálunk töltötték idejük legnagyobb részét, ezerféle tervet szőve-fonva a jövőre. - Olyan kedvesek, olyan barátságosak voltak ezek az öreg urak!"

120 - Kálmán is részese lehetett nem egy ilyen beszélgetésnek, ami azután - sokszor évek múlva - egy-egy írásában mint a régi vármegyéről leszűrt tapasztalatok magva jelenik meg. A városházi bál és a városi lámpák A „tigrisek" diadalünnepének szánták a választás napjának estéjén tartandó bált. A Mauks-lányok nagyban készülődtek. - „Előre foglalkoztunk (azzal, hogy) a négyesekre, a kotillonokra, még a csárdásokra is (ki kinek legyen a táncos párja), de egyszerre úgy éreztem, - írja Mikszáthné - hogy ez nem ad nekem semmi örömet. Mikszáth kijelentette, hogy semmi szín alatt sem jön a piknikre, neki nincs ott semmi keresni valója, menjen az, aki táncolni szeret stb. Ekkor egy gondolat jutott az eszembe. Hirtelen előkerestem szekrényemből az albát, a neve fölé írtam: «Alulírott tartozom az 1872-ik évi január 3án a balassagyarmati városházán megtartandó pikniken megjelenni» - és előmutattam neki az albát."

121 - Ebből a kis epizódból kiderül, hogy Mikszáth - aki, mint már láttuk, Bérczy Maritól már korábban az új múzsa, Mauks Ilonka körébe is átplántálta az albának nevezett játékos kötelezvények divatját - nem szeretett táncolni. - Az általa kezdeményezett „kötelezvény "-játék elől azonban nem térhetett ki: „... szó nélkül meghajolt. Később mondta: - Ha muszáj, hát muszáj!" A bál napján déltájban értesültek a „tigrisek" szomorú bukásáról. „Egyszerre tudatára ébredtem ennek a haszontalan léhaságnak és könnyelműségnek, amelybe már nyakig elmerültünk. Ahelyett, hogy most atyánkat otthon vigasztalnánk, elmegyünk a bálba táncolni. Ha már ennyi embert összecsődítettünk, végig kell járni a kálváriát. Mielőtt este még felkészültünk volna, jött a piknik pénztárnoka és jelentette anyánknak, hogy a pénz, amit a részvevők összeadtak, már elfogyott 70