Belitzky János: Mikszáth és Balassagyarmat - Nagy Iván Könyvek 8. (Balassagyarmat, 2000)
MIKSZÁTH BALASSAGYARMATON - Mikszáth a „mezei jogász”
lentette azt, hogy Mikszáth balassagyarmati életében és írói képzeletvilágában Bérczy Mari, mint ideál és típus, hol itt-hol ott, még a későbbi időkben is, nem bukkanik fel. Kezdetben Mari - sőt nővére, Vilma is - nevüket adták kölcsön Mikszáth egy-egy hősnőjének, jellemvonásaik hol megfelelő, hol talán nem is alapvető feltüntetésével. így például az 1871 nyarán megjelent Pletyka című elbeszélésének hősnői, Mari és Vilma, a két testvér, még inkább csak a névhasználat révén utalnak Bérczy Marira és Vilmára. Az ugyanebben az évben közölt Miért fél Stofi bácsi a porosztól? című elbeszélésének Marika nevű hősnője - bárki másnak is alakja olvadt eggyé vele - Bérczy Mari romantikus, szerény, magábazárkózó és bizonyos mértékben passzív magatartásának a tükörképe. Az 1872-ben megjelent Fotográfiák a vármegyéből Melanie-ja viszont nagyon emlékeztet Mauks Ilonka céltudatos, aktív, „kiházasító egyletet" alapító és ezzel kapcsolatban cselszövényekbe bonyolódó alakjára, bár húga, Kornélia jellemvonásai is fellelhetők ebben a sokrétű személyiségben. - A példák sokaságát hozhatnánk fel annak érzékeltetésére, hogy Mikszáth nőalakjai közül több viseli magán a Bérczy- és a Mauks lányok jellemvonásait, vagy azok keresztnevét, aszerint, ahogy az idők folyamán a róluk alakuló mikszáthi benyomások halványultak, illetve összetettebbé lettek. - így például, amikor Bérczy Mari alakja Mikszáth tudatából már rég kiesett, sőt maga Mari is már halott volt - és halálának hírét csak hét évvel azután, 1907-ben tudta meg, Bérczy Mari legkisebb fiától 58 - az ifjúkori múzsa alakja A fekete város című ekkor készülő regényében talán az újraéledő emlékek alapján - tudatosan vagy tudat alatt - úgy véljük, Görgey alispán álnevet viselő leányának, Otrokócsy Rozáliának alakjában jelenik meg. A Bérczy Marival kapcsolatban kialakult feladatteljesítési gyakorlatnak a Mauks-lányok körébe való átültetését látjuk abban, hogy Mikszáth náluk is „bevezette" az alba használatát. Erről Mikszáthné a következőket írja: „Egy alkalommal Mikszáth mindhármunk kezébe egy-egy félív tiszta papírost adott, amelyen alul az ő neve állott. Csodálkozó kérdésünkre azt felelte, hogy ezek - «albák», carte blanche-ok (azaz «fehér lapok»). Csak tegyük el és adandó alkalommal töltsük ki, (amit azokra írunk) ő azt magára nézve teljesen kötelezőnek fogja ismerni. - Ilka elvette és rögtön tréfálni kezdett, hogy ezt és ezt fogja beleírni. Nővérem is átvette egy kissé kedvetlenül én azonban eltettem szekrényem fiókjába és gondosan elzártam. Kis idő múlva azt mondja Mikszáth: - Hát én nem kapok viszonzásul albát? - Én szó nélkül bementem a másik szobába egy félív papírra ráírtam a nevemet és átnyújtottam neki. Sem nővérem, sem Ilka nem adtak neki albát, - igaz, nem is kért - és este nővérem engemet is komolyan megleckéztetett érte. - Sokszor gondolkoztam 29
