Belitzky János: Mikszáth és Balassagyarmat - Nagy Iván Könyvek 8. (Balassagyarmat, 2000)

MIKSZÁTH BALASSAGYARMATON - Mikszáth a „mezei jogász”

világot lásson - legfeljebb öreg koromban, mikor már az ami most még gyémánt fény és «rózsaillat», mind nem lesz egyéb, mint egyszerű «füst» és «köd» - s éppen azért úgy írtam le Pálmát, amint az lelkemben él: ha néhol fényesebb a «szín» vagy halványabb azt nem az én rossz felfogásomnak, hanem azon «pedant» szabályoknak tessék tulajdonítani mivel valamely beszély írójának mindig meg kell küzdeni. - Ez okból kérem, miszerint ne mondja Mari kisasszony, hogy nincs eltalálva, mert akkor kénytelen leszek visszamondani, hogy kettőnk közül valaki nem járt jól. - Nagyon lehetséges, hogy az én vagyok. - Hanem az is lehet, hogy ha ma írnám le Pálmát, egészen más alak válna belőle: ha holnap írnám talán már rá sem lehetne ösmerni a maira, s ha tíz év múlva írnám talán nem is hasonlítana egyikre sem. - Vannak tárgyak, amiket mindennap más szemüvegen keresztül néz az ember." A huszonhárom éves Mikszáth fenti sorai írói alkatának nagy önismeretéről tesznek tanúságot. Levelének további részéből pedig arra következtethetünk, hogy az akkor húszéves, édesanyját elveszített, félárva Mari és Mikszáth érintkezését szigorú illemszabályok nehezítették meg, és hogy a lány a még biedermeier-korból származó úgynevezett „alba" segítségével, amit „jegy"-nek is neveztek, miként nyújtott költői feladatokat Kálmánnak. - „Mikor pedig Mari kisasszony idáig jön levelem elolvasásában, akkor három eset valószínűsége tűnik fel előttem. - Vagy mosolyogva dobja el, hogy «de 'iszen mégis jó dolguk van azoknak az együgyű falusiaknak, akik még erre is ráérnek» (és ez ellen alig lehet kifogásom). - Vagy fog egyet jegyei közül, melyre olyan gyönyörű keresztnevet gondol ki s egy pár tollvonással lefőz, mint rendesen (ez ellen meg éppen nincs kifogásom). - Vagy pedig haragos arcot csinál, hogy milyen szemtelenség az tőlem végképpen mellőzni az etikett szabályait, s ilyen vakmerő és barátságos levelezést kezdek. - De már engedje meg, ez ellen aztán van kifogásom. Szeretném ugyan kitömetni azt az embert, aki a mai illemszabályokat kitalálta, hanem azért, ha már egyszer megvannak, mégis tisztelem őket; azt azonban még sem tarthatom helyesnek, hogy nekünk ne lehessen papíroson beszélgetni. - Bár csak kegyed sem találná helyesnek ... (Ez vakmerőségre célzó védelmem.) Ami pedig a barátságos hangot illeti, egyszer ... (nagyon régen volt, de még sem olyan régen, hogy elfeledtem volna) azt mondta Mari kisasszony, hogy: barátném..."

57 Az etikettre vonatkozó megjegyzések, egybevetve a későbbiek során történtekkel, valószínűvé teszik, hogy Mikszáth és Bérczy Mari irodalmi barátságának elhidegülésében szerepe lehetett a Bérczy-család körében uralkodó feszélyezett légkörnek, ami a Mauks-család körében nem volt meg, és ez Kálmán elpártolásának is egyik magyarázata. Mindez azonban nem je-