Belitzky János: Mikszáth és Balassagyarmat - Nagy Iván Könyvek 8. (Balassagyarmat, 2000)

MIKSZÁTH MŰVEINEK ÉLETRAJZI ÉS VÁROSTÖRTÉNETI FORRÁSÉRTÉKE

szinte elhisszük, hogy köztük növekedett, velők gyerekeskedett, s nem egy alakot oly hűséggel, oly keresetlen egyszerűséggel, de jellemzőleg rajzol, hogy magunknak sem látszik idegenül."

4 Závodszky száz esztendő távlatából felénk csengő észrevétele is arra figyelmeztet, hogy Mikszáth életművének balassagyarmati vonatkozásai és vonatkoztatásai a valóság költői képét nyújtják. - Megnehezíti viszont a kutatást, hogy Mikszáth Kálmán annak ellenére, hogy kora társadalmának számos kérdését a történetíró számára is hitelt érdemlő módon tárta fel: nem volt és nem is akart történetíró lenni. Számára a történelmi valóság még a saját korát és saját magát illetően is - csak díszlet és drapéria, amiben és amivel meseszövésének hitelét és szépírói céljainak a megfelelő légkörét igyekezett a hozzá nem értők számára elfogadhatóvá tenni. Cseppet sem zavarta az események térbeli elhelyezése, a történelmi adatok anakronisztikus alkalmazása, ha azzal mondanivalói szőttesét színesebbé tehette. Ennek ellenére Balassagyarmat történetét illetően is fontos azt tudnunk, hogy Mikszáthot magasabb szempontok vezették, és tudatában volt az általa kialakított történelmi kép társadalompolitikai jelentőségének. „Nem írtam történelmet - írja Gajári Ödönnek a Különös házasság dedikációjában -, mert az nem az én feladatom. De mégis a kort rajzoltam. A történetíró úgy adja elő a maga fölvetéseit, mintha igazságok volnának, a szépirodalmi író úgy adja elő az igazságot, mintha hazugságok lennének. A dolog egyre megy. Ki-ki a maga módja szerint szolgálja az országot vagy annak kultúráját."

5 így járt el saját életének mások számára történő ábrázolásakor is. Erre talán a legjellemzőbb az, hogy az 1847. január 16-i születési dátumát, következetesen és szinte makacsul, mindig két évvel későbbre, 1849-re módosította. Ezzel - miként látni fogjuk - nem kis kutatói bonyodalmat idézve elő 1911-ben. A saját életére vonatkozó, a műveiben elmondott adataira nézve pedig leleplező az, amit 1910-ben Takáts Sándornak, a történetírónak elmondott: „Tudott dolog - írja Takáts -, hogy a Kisfaludy Társaság még Mikszáth életében megíratta az életrajzát. Várdai Béla a rábízott feladatnak pontosan megfelelt. Ma is ez a legkitűnőbb Mikszáth életrajz, azaz hogy nem is anynyira életrajz, mint inkább Mikszáth irodalmi munkásságának méltatása. Mikor ez a munka elkészült, Mikszáth kéziratban megkapta. Elolvasván, így szólt hozzám: «Mondd meg Várdai barátodnak, hogy élvezettel olvasom szép művét, de némi igazítani való lesz rajta mert, ő mindazt, amit én magamról írtam, készpénznek vette, pedig az legnagyobbrészt költött dolog! Aztán a regényeimet túl szigorúan kritizálja!» - Mikszáth e nyilatkozata - állapítja meg Takáts - világosan hirdeti, hogy miként Jókai, úgy ő is II