Belitzky János: Mikszáth és Balassagyarmat - Nagy Iván Könyvek 8. (Balassagyarmat, 2000)

MIKSZÁTH MŰVEINEK ÉLETRAJZI ÉS VÁROSTÖRTÉNETI FORRÁSÉRTÉKE

MIKSZÁTH MŰVEINEK ÉLETRAJZI ÉS VÁROSTÖRTÉNETI FORRÁSÉRTÉKE Mikszáth Kálmán életművének a dualizmus kora történetét kutatók számára is hasznosítható legjellemzőbb vonásait alkotásai egyik legkiválóbb ismerője, Bisztray Gyula, így összegezte: „Mikszáth nemcsak lebilincselően kedves elbeszélő, hanem egyszersmind korának egyik legkitűnőbb művészi krónikása. Regényei, elbeszélései tárgyválasztásukkal, epizódjaikkal, főleg pedig a közbeszőtt megjegyzésekkel, célzásokkal és utalásokkal a XIX. század második felének és a századfordulónak hazai, s részben világeseményeit is szeizmográf-pontossággal jelzik. Néhol határozottan, másutt csak halvány körvonalakkal, de a kor históriáját, «uralkodó eszméit» és törekvéseit valamilyen módon mindig érzékeltetik/'

1 Az ilyen és hasonló észrevételek ösztönöznek bennünket arra, hogy Mikszáth balassagyarmati kapcsolatait, itteni életét és benyomásait igyekezzünk minél részletesebben feltárni, mert nyilvánvaló, hogy nemcsak irodalomtörténeti, hanem várostörténeti vonatkozásaik is voltak. Ez annál is inkább történészi kötelességünk, mert nincs még egy olyan kisváros hazánkban, amely a kölcsönhatások tekintetében ennyire szoros viszonyban állt volna két világirodalmilag is jelentős írónkkal, mint Balassagyarmat. Madách Imre és Mikszáth Kálmán számára szűkebb pátriájuk, Nógrád vármegye és egykori székvárosa, Balassagyarmat életük egy-egy szakaszának nemcsak színpada, hanem azt befolyásoló és alakító tényezője is volt. Ezzel szemben Madách és Mikszáth balassagyarmati tevékenysége és emberi kapcsolatai - a sok részlet ismeretének ellenére is - nagymértékben feltáratlanok. Mikszáth esetében - Bisztray Gyula kutatásáig - a nagy írót személyesen is jól ismerő Rubinyi Mózes álláspontja volt az uralkodó. Eszerint: „Mikszáth írói pályáján mindig saját életének emlékeiből és benyomásaiból gyűjtötte munkáinak tárgyát. Három helyre összpontosíthatok írói életének emlékei. Szklabonya az első, Szeged a második s a Sándor-utcai régi országház a harmadik hely, hol legmélyebb, irodalmilag feldolgozott élményeit átélte." Vagyis - a fenti elgondolásból következtethetően - a szklabonyai „csendes évek" eredménye, hogy „mikor a költő első lapjához, a Nógrádi Lapokhoz elszegődik (1873-ban), akkor már írónak, szépírónak tartja magát". 9