Hausel Sándor: Nógrádvár - Nagy Iván Könyvek 7. (Nógrád, 2000)

A VÁR HADI KRÓNIKÁJA A XVI-XVII. SZÁZADBAN - Hét évtized a török torkában: 1564-1663

őrség néhány tiszt kivételével megtagadta az engedelmességet. Ezek után Nadányi Mihály nem tehetett egyebet, minthogy átadta a várat az erdélyi fejedelemnek. Ez persze egyet jelentett a török uralommal, amit a következő évben megkötött vasvári béke véglegesített. A vár elestét azonban, a hiányos őrség és rossz állapota ellenére, a kapitánytól nem tudták elfogadni. Megvádolták, hogy gyáva, hanyag, részeges volt, nem adta ki rendesen katonáinak az ételt és az italt, a munkásokat nem fizette. Sőt az árulás gyanúja is ott lebegett felette. Egyházi történetírók, Kazy, majd Karcsú nyomán a vár feladásáért egyértelműen Nadányit tették felelőssé. Karcsú szerint két indoka is volt, hogy átadja a várat. Az egyik, hogy erdélyi birtokát visszakapja, a másik az erdélyiek iránti rokonszenv. Mint látni fogjuk, Nagy Iván magáévá tette ezt az érvelést Nógrádról írt kéziratában: „Ez Erdélyből, hol birtokait elveszte, szakadt Magyarországra, és előbb verebélyi kapitány, 1656-ban pedig már nógrádi kapitány vala, aki is örült az alkalomnak, hogy Apafi Mihály fejedelemnél érdemeket szerezhet erdélyi javai visszanyerhetésére. Ez okból a várat azonnal az ostromlóknak föl is adá." Az alább részletesen idézett tanúvallomások alapján nem beszélhetünk egyértelműen a kapitány árulásáról, legfeljebb felelősségéről. Nadányi 1663 végén vizsgálatot kért maga ellen, ami vélhetőleg mindenképpen bekövetkezett volna. Erre utal Wesselényi nádor levele, amelyben kérte Nógrád megyét, hogy azok a kaszások, akik a vár ostrománál szekerekkel a török táborban voltak, a legszigorúbb eskü alatt vallomást tegyenek arról, mennyire rontotta el a török a várfalakat és milyen károkat okozott. Három jegyzőkönyv felvétele meg is történt 1664 tavaszáig. A vizsgálat végét azonban Nadányi, hasonlóan az alkapitányhoz, nem érte meg. 1665 októberében - az iratok tanúsága szerint — özvegye adósságát Pest vármegye tisztviselői fizették ki.

84 E balsikerű ostrom ránkmaradt emlékei azok a tanúvallomások, amelyek érdekes részleteket őriztek meg az ostrom utolsó napjairól a védők szempontjából. 17 tanút hallgattak ki, akik a következők voltak: Farkas Pál, a vár alkapitánya, Bátorfalvi Lőrinc' várnagy és felesége, Nagy Erzse, Hlyei István, a gyalogság parancsnoka, Tolmács János lovas katona, Pattantyús János puskás, Hans Fischer és Marton Bajsz muskétások, a szász pattantyús Kristoph Lenard, Molnár István, molnár az alkapitány szolgája, Petényi Anna, Kassai György özvegye, Patucz Balázs Komáromból, 74