Hausel Sándor: Nógrádvár - Nagy Iván Könyvek 7. (Nógrád, 2000)

A VÁR HADI KRÓNIKÁJA A XVI-XVII. SZÁZADBAN - Hét évtized a török torkában: 1564-1663

Barsi János Szentbenedekről, Ebeczky Mihály, Tóth Márton uzapanyiti, Fodor György cakói jobbágy és Nagy György zádorházi lakos. A vallomásokat közzétevő Illésy értékelése szerint a kapitány a gondjára bízott erősség megoltalmazása érdekében megtett minden lehetségest. A falak romlottsága, az ostromszerek elégtelensége miatt a siker reményében nem vehette fel a küzdelmet. Siettette a bukást az őrség csekély száma, a félelem, amely a védők bátorságát és kitartását Érsekújvár elestének hírére megzsibbasztotta. A körülötte fekvő magyarországi várak egymás után nyitották meg kapuikat: Nyitra, Léva, Szécsény, Palánk, Buják, Komjáti, Galgóc stb. bukása szintén ennek következménye. Ugyanakkor érthető, hogy e tömeges meghódolások láttán az árulás gyanúja merült fel, nemcsak Nadányival szemben. A várak elestében kétségkívül nagy szerepet játszott az emberi tényező, azonban a bukás elsődleges oka mégis inkább a várak elhanyagolt állapotában és a végvári katonaság ellátatlanságában keresendő. Bármennyire sürgette a kapitány korábban a vár kijavítását, a pénzsegélyt, bármennyire kérte az ostrom- és élelmiszerek szállítását, az őrség 25. A vár XVII. századi alaprajza 75