Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)

NAGY IVÁN ÉLETÚTJA - Hermann Róbert: Nagy Iván, mint katona

HERMANN RÓBERT rancsnokának Vadászerdőben lévő főha­diszállása mellé. Nagy Iván szerint „a le­génységnek jó dolga volt, minden nap fe­hér kenyér, egy font hús, egy itce bor járt, továbbá vagy bab, vagy kása, vagy liszt és szalonna, só, paprika, és ecet is". A század tisztikara többször kérte Vécseyt, hogy en­gedje vissza a századot a főseregnél lévő zászlóaljhoz; a sok távollét miatt ugyanis „minden kellemetlenebb dologra" a szá­zadot küldték ki, s emellett a tisztek elő­léptetése is megakadt. 35 Május folyamán az erdélyi hadszínté­ren komoly esély mutatkozott arra, hogy sikerül tárgyalások útján véget vetni a ro­mán felkelésnek. Hatvani Imre szabadcsa­patvezér Abrudbánya elleni két támadása miatt azonban a román fölkelés újult erő­vel lángolt fel, s félő volt, hogy a románok a Maros völgyén át az aradi ostrommun­kálatokat is tán megzavarják. Vécsey május 28-án a temesvári ostromseregből egy kü­lönítményt indított Zaránd megyébe. Az V. hadtest június 2-i harcrendje szerint az expedícióban a 49. zászlóalj 2. százada (166 fő), a 36. honvédzászlóalj egy százada (150 fő), az 59. honvédzászlóalj egy százada (185 fő), a 14. Lehel huszárezred fél száza­da (70 fő) és 3 löveg vett részt. 36 A különít­mény Lippán, Radnán, Soborsinon, Pet­risen, Rossián, Kaszanesten, Vácán át Nagy­halmágyra vonult, ahol csatlakozott In­czédy László alezredes zarándi dandárá­hoz. „Utunkban az oláhság a falukból el­szökött az erdőségbe, nyitva és feltárva hagyva mindent, sőt még a félig sült kuko­ricakenyeret is ott hagyva kemencéjében" - írja Nagy Iván. A különítmény végül is nem vett részt a Kemény Farkas ezredes által vezetett havasi hadjáratban, hanem né­mi kerülővel, át Jószáson, . Buttyinon, Silingyián, Vi­lágoson, Kuvinon, Pauli­son és Radnán át visz­szatért Lippára, majd on­nan át Temesvárra. A 49. honvédzászlóalj 2. száza­da még június 8-án ismét Mehalán elfoglalta a ko­rábbi állását. Június 18­án Nagy Ivánt kinevez­ték hadnaggyá, s erről néhány nap múlva érte­sült is. Június 28-án a szá­zadot átvezényelték a jó­zsefvárosi táborba, s itt maradt július 3-áig. Ekkor a katonák ígéretet kaptak, hogy rö­videsen visszatérhetnek az anyazászlóalj­hoz, de előtte még el kell végezniük egy küldetést. Épp június 30-án ugyanis, közel kilenchavi ellenségeskedés és ostrom után az aradi várőrség szabad elvonulás fejé­ben megadta magát. A 49. honvédzászló­alj 2. századának kellett a várőrséget a ha­tárig kísérnie. 37 Július 3-án a század Nagyszentmiklós­ra, onnan másnap Makóra vonult. Itt vette át a várőrség kíséretét. Az estét a tisztikar a makói kávéházban mulatozással töltötte, éjszaka pedig az őket megvendégelő bán­sági menekültek hangos macskazenét adtak Johann Berger von Pleisse es. kir. vezérőr­nagynak, az aradi várőrség volt parancs­nokának. Július 5-én a szállítmány Szeged­re, onnan tovább Kiskunmajsán, Soltvad­37. Stetz József bizonyítványa Nagy Iván magatartásáról, 1850 94

Next

/
Thumbnails
Contents