Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)

NAGY IVÁN ÉLETÚTJA - Hermann Róbert: Nagy Iván, mint katona

HERMANN RÓBERT rancsnokának Vadászerdőben lévő főhadiszállása mellé. Nagy Iván szerint „a legénységnek jó dolga volt, minden nap fehér kenyér, egy font hús, egy itce bor járt, továbbá vagy bab, vagy kása, vagy liszt és szalonna, só, paprika, és ecet is". A század tisztikara többször kérte Vécseyt, hogy engedje vissza a századot a főseregnél lévő zászlóaljhoz; a sok távollét miatt ugyanis „minden kellemetlenebb dologra" a századot küldték ki, s emellett a tisztek előléptetése is megakadt.

35 Május folyamán az erdélyi hadszíntéren komoly esély mutatkozott arra, hogy sikerül tárgyalások útján véget vetni a román felkelésnek. Hatvani Imre szabadcsapatvezér Abrudbánya elleni két támadása miatt azonban a román fölkelés újult erővel lángolt fel, s félő volt, hogy a románok a Maros völgyén át az aradi ostrommunkálatokat is tán megzavarják. Vécsey május 28-án a temesvári ostromseregből egy különítményt indított Zaránd megyébe. Az V. hadtest június 2-i harcrendje szerint az expedícióban a 49. zászlóalj 2. százada (166 fő), a 36. honvédzászlóalj egy százada (150 fő), az 59. honvédzászlóalj egy százada (185 fő), a 14. Lehel huszárezred fél százada (70 fő) és 3 löveg vett részt.

36 A különítmény Lippán, Radnán, Soborsinon, Petrisen, Rossián, Kaszanesten, Vácán át Nagyhalmágyra vonult, ahol csatlakozott Inczédy László alezredes zarándi dandárához. „Utunkban az oláhság a falukból elszökött az erdőségbe, nyitva és feltárva hagyva mindent, sőt még a félig sült kukoricakenyeret is ott hagyva kemencéjében" - írja Nagy Iván. A különítmény végül is nem vett részt a Kemény Farkas ezredes által vezetett havasi hadjáratban, hanem némi kerülővel, át Jószáson, . Buttyinon, Silingyián, Világoson, Kuvinon, Paulison és Radnán át viszszatért Lippára, majd onnan át Temesvárra. A 49. honvédzászlóalj 2. százada még június 8-án ismét Mehalán elfoglalta a korábbi állását. Június 18án Nagy Ivánt kinevezték hadnaggyá, s erről néhány nap múlva értesült is. Június 28-án a századot átvezényelték a józsefvárosi táborba, s itt maradt július 3-áig. Ekkor a katonák ígéretet kaptak, hogy rövidesen visszatérhetnek az anyazászlóaljhoz, de előtte még el kell végezniük egy küldetést. Épp június 30-án ugyanis, közel kilenchavi ellenségeskedés és ostrom után az aradi várőrség szabad elvonulás fejében megadta magát. A 49. honvédzászlóalj 2. századának kellett a várőrséget a határig kísérnie.

37 Július 3-án a század Nagyszentmiklósra, onnan másnap Makóra vonult. Itt vette át a várőrség kíséretét. Az estét a tisztikar a makói kávéházban mulatozással töltötte, éjszaka pedig az őket megvendégelő bánsági menekültek hangos macskazenét adtak Johann Berger von Pleisse es. kir. vezérőrnagynak, az aradi várőrség volt parancsnokának. Július 5-én a szállítmány Szegedre, onnan tovább Kiskunmajsán, Soltvad37. Stetz József bizonyítványa Nagy Iván magatartásáról, 1850 94