Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)

NAGY IVÁN ÉLETÚTJA - Hermann Róbert: Nagy Iván, mint katona

Április 5-én Nagy Ivánék Soborsinba vonultak, ahol 7-éig maradtak. Április 8án ökrösszekéren Paulisra indultak, ahová 9-én érkeztek meg, április 18-án Ó-, 20-án Újaradra vonultak.

29 28-án Vingán és Orczyfalván át Csernegyházára indították a századot. Közben ugyanis Jozef Bem altábornagy erdélyi csapatai április 16-án benyomultak a Temesköz területére, s 25-én elérték Temesvárt. Április 27-én Bem megkísérelte elfoglalni Temesvár Gyárváros nevű külvárosát, de a Christian zu Leiningen-Westerburg vezérőrnagy vezette cs. kir. dandár visszaverte a támadást. Bem tehát igyekezett magához vonni az aradi ostromsereg mozdítható részeit is. Április 29-én a 49. honvédzászlóalj 2. százada is előnyomult Temesvár felé, de az aznapi harcokban nem vett részt, este pedig visszatért Csernegyházára, ahol - Nagy Iván talán túlzottan drasztikus megfogalmazása szerint - „tetves oláhoknál" volt elszállásolva.

30 Csernegyházán kapták a trónfosztás és a Függetlenségi Nyilatkozat hírét, amelyre Nagy Iván versben reagált. „Éljen, éljen a dicső magyar köztársaság" - írta.

31 Május 12-én a századot Temesvár alá vezényelték, ahol a Mehala nevű külvárosban foglalt állást. Feladata az volt, hogy a várat erről az oldalról megfigyeljék, s a várból történő kitöréseket megakadályozza. A század mellett foglalt állást 125 (Nagy Iván szerint 50) csanádi lovas nemzetőr, egy szakasz huszár, némi gyalogos nemzetőrség és két háromfontos löveg.

32 Május 14-én a század éppen ebédelni készült, amikor jött a hír, hogy a várból özönlik ki a katonaság. Röviddel ezután megérkezett a kiküldött őrség is. Erre Lovassy százados sorakoztatta a legénységet, majd azonnal visszavonta katonáit a távolabb lévő temetőbe. Egyszer csak megérkezett Baudisz József őrnagy, s alaposan leteremtette Lovassyt a gyors viszszavonulásért, s megparancsolta, „hogy ha gyáván oda hagytuk Mehala külvárost, már most tessék szurony szegve azt bevenni". A század a Mehalán átvezető négy utcán szakaszonként indul előre. Nagy Iván szakaszát Zólyomi Iván főhadnagy vezette volna, azonban a roham kezdetén odaszólt Nagynak, „vezesse csak barátom, mindjárt eljövök", majd eltűnt, akárcsak Lovassy százados. A négy szakasz sikeresen átjutott Mehalán, majd a külváros és a vár közötti térségre jutott. Itt egy táborkari tiszt utasította Nagyot, hogy keresse meg öt emberrel az egyik háromfontos ágyút. Nagy egy ribizlisen keresztül indult meg, s egyszer csak azt vette észre, hogy valamennyi embere hátramaradt. Egyiküket az árnyékszéken ülve lelte. Ezt maga mellé véve - miután az ágyút nem találták - ismét a nyílt térre sietett, s késő alkonyatig lövöldöztek. A század négy sebesültet és egy halottat veszített. A kitörésben az ellenség részéről Junker százados vezénylete alatt a 61. (Rukavina) gyalogezred három, a 13. román-bánsági határőr gyalogezred két százada, a 2. (Schwarzenberg) dzsidásezred egy szakasza, három löveg és 100 katonai munkás vett részt. A cs. kir. csapatok vesztesége 20 halott, 8 sebesült, egy fogoly, s egy sebesült ló volt. Emellett a magyar csapatok elfoglalták a Gyárvárost is. Ez az összecsapás volt Nagy Iván igazi tűzkeresztsége, s emlékiratából úgy tűnik, jól megállta a helyét, s jól viselte a harctéren jelentkező stresszhelyzetet. Teljesítményével maga is elégedett volt, erre utal még aznap frissiben írott verse is.

33 Május 16-án a 49. zászlóalj 2. százada 181 fővel Mehalán állomásozott a 68. honvédzászlóalj egy századával (104 fő), a 14. Lehel huszárezred egy századával (128 fő) és négy löveggel.

34 A század május 26-áig maradt itt, ekkor áthelyezték őket Vécsey Károly vezérőrnagy, az V. hadtest pa93