Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)

NAGY IVÁN ÉLETÚTJA - Hermann Róbert: Nagy Iván, mint katona

HERMANN ROBERT NAGY IVÁN, MINT KATONA Az 1848. április 11-én hivatalba lépő Batthyány-kormányt a ül. törvénycikk szavai szerint mindazon ügyekben megillette az intézkedés joga, amelyek korábban a Helytartótanácshoz, a Magyar Királyi Kamarához és a Kancelláriához tartoztak, vagy ahhoz tartozniuk kellett volna. A törvénycikk külön kitért a katonai és általában honvédelmi tárgyakra is. Ezeket korábban a Habsburg-birodalom egészére kiterjedő rendszerben a magyar kormányszékektől gyakorlatilag jórészt független főhadparancsnokságok (Generalkommandók) intézték, ezek felettes szerve az Udvari Haditanács (Hofkriegsrat) volt. A főhadparancsnokságokról azonban nem rendelkeztek az 1848. évi törvénycikkek, miként arról sem, hogy mit jelentett a magyar katonaság; az országban állomásozó, nagyobbrészben már nem magyar kiegészítésű, vagy pedig az ország területén toborzott és sorozott alakulatok? Batthyány fellépésének köszönhetően, május 7-én az uralkodó a négy magyarországi főhadparancsnokságot, a budait (Magyarország), a temesvárit (Bánság), a péterváradit (Szlavónia és Szerémség) és a zágrábit (Horvátország) a Batthyány-kormány rendelkezése alá rendelte. A nagyszebenit (Erdély) pedig csak június 10-én utasította a magyar kormányzat rendeleteinek teljesítésére. A kormány még az április 12-i minisztertanácson utasította Esterházy Pál külügyminisztert, hogy a felvidéki szlovák mozgalmak miatt eszközölje ki „egypár magyar ajkú ezrednek Galíciábóli beszállítását" az osztrák hadügyminisztériumnál. Április 1631. Nagy Iván 1848-ban án a minisztertanács arra hivatkozva sürgette az olasz-osztrák háború mielőbbi befejezését, mert különben félő, hogy a magyar közvélemény kitör, „ha az Olaszországban lévő [magyar] sereg visszajötte még sokáig elmarad". Április 20-án arra hivatkozva, hogy „az ország több helyein a közcsend és rend megháboríttatott, részint fenyegetve van, s ekkorig 26 megye kért katonaságot", ismét utasította a külügyminisztert, hogy sürgesse meg a galíciai és morvaországi magyar csapatok hazahozatalát. Az április 24-i minisztertanács jegyzőkönyve hosszadalmasan felsorolta e mozgalmakat. Mint leszögezte, hogy a kormány a monarchia kényes állására való tekintettel „a külföldön lévő katonaság viszonyai iránt, amennyire csak lehet, a fennálló körülmények kíméletével jár el mindaddig, míg a közbátorságot s a törvényes rendet más úton is fenntarthatni gondolta". Majd arra hivatkozva, hogy az országban mindössze 18.000 sorkatona van, s a március óta alakult nemzetőrség sincs felfegyverezve, felszólította a külügyminisztert, hogy tegyen lépéseket a magyar katonaság hazahozatalára az osztrák külügyminiszternél. Eddig a minisztertanácsi határozat nem volt több, mint a korábbi határozat kibővített megismétlése. Itt azonban egy új elem következett. „Mert ha a minisztérium ezen követelése jelenleg is elutasíttatnék, s a közbátorság fenntartására szükséges katonaság behozatala tovább is gátoltatnék, a minisztérium oly lépések megtételét látja elkerülhetetlennek, minőkre felelősségének érzete kényteleníti". Ez a burkolt figyelmeztetés azt jelentet82