Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)

NAGY IVÁN ÉLETÚTJA - Hermann Róbert: Nagy Iván, mint katona

te, hogy ha a minisztérium nem kapja meg a kért katonaságot, saját fegyveres erőről gondoskodik. Ez a lépés annál is indokoltabb volt, mert az uralkodó az előző felszólítások hatására is csak néhány huszárszázad hazavezénylését rendelte el. A magyar kormány e szándékára István nádor külön is figyelmeztette az uralkodót, s általa az osztrák kormányt. A Batthyány-kormány pedig, a választ be sem várva, április 26-án „az országban mutatkozó mozgalmak vészes természetére" hivatkozva elhatározta „egy mozgó nemzetőrség felállítását, vagy egy önkénytes őrsereg kiállítását". A határozat szerint 10.000 emberre költségvetést kell készíteni. A kormány a teendőkkel a hadügyeket ideiglenesen vezető miniszterelnököt és Kossuth pénzügyminisztert bízta meg.

2 A határozat közvetlen előzménye az volt, hogy 1848. április 24-én Nagykikindán egy Djordje Radak nevű szerb joghallgató vezetésével a kincstári földek újrafelosztását követelő tömeg kiűzte a városból a feloszlatására kivezényelt katonaságot, majd kiszabadította a városi börtönben fogva tartott köztörvényes rabokat. Ezt követően brutális módon meggyilkolták a városi magisztrátus két, szerb nemzetiségű tanácsosát, és kirabolták a helybéli módos polgárság házait. A mozgalomnak kezdetben volt némi szerb nemzeti jellege, de amint a köztörvényeseket kiszabadították, a meglehetősen nyersen érvényesített szociális vonások kerültek előtérbe. A pusztításnak a katonaság bevetése vetett véget.

3 Április 27-én a kormány hivatalos közlönyének szerepét betöltő Pesti Hírlapban megjelent az április 24-i minisztertanácsi határozat kivonata, s a közlemény utalt a kormány további lépéseire is.

4 A felállítandó zászlóaljakra vonatkozó tervezetet Sztankó Soma főhadnagy dolgozta ki. Batthyány miniszterelnök május 15-én kapta meg a tervezetet, azon a napon, amikor megérkezett Hrabovszky János báró, altábornagy, szlavóniai és szerémségi főhadparancsnok jelentése arról, hogy Szerbia fenyegető magatartást tanúsít, s beavatkozni készül Magyarországon. A május 15-i minisztertanács ezért elhatározta, hogy a határvidéki várakat harckészültségbe helyezteti, Szeged környékén egy 12.000 főnyi tábort állít fel, s haladéktalanul megkezdi a 10.000 főnyi mobilis nemzetőrsereg kiállítását. Május 16-án megjelent Baldacci - Batthyány által ellenjegyzett - kiáltványa, amely a fenyegető veszélyre hivatkozva bejelentette a toborzás megkezdését. A kiáltvány egy 10.000 főből álló rendes nemzetőrsereg felállításáról szólva közölte, hogy az önkéntesekből kiállítandó sereg tagjai 3 évig szolgálnak, s zsoldjuk magasabb lesz a sorkatonákénál. Az önkéntesek fegyvert és ruhát az államtól kapnak. A kiáltvány felszólította azokat a sorezredi tiszteket, akik az így kiállítandó zászlóaljakban akarnak tiszti beosztást nyerni, hogy jelentkezzenek Baldaccinál.

5 Május 17-én egy újabb felhívás látott napvilágot, ezúttal „a Magyarországon tanyázó sorkatonasághoz". A felhívás közölte, hogy a kiállítandó sereg 10 zászlóaljból fog állni, „a hadseregnél szokásban levő tisztekkel ellátva, és katonai szabályok szerint gyakorolva és oktatva leend és őrnagyok által kormányoztatni fog". Ez egyértelművé tette, hogy nem csupán afféle elit-nemzetőrségről, hanem reguláris katonaságról van szó.

6 Május 20-án országszerte megkezdődött a toborzás. A zászlóaljak alakulási helyét tudató közlemény csak május 30-ára készült el, a toborzási utasítást pedig csak június 6-án küldték meg a hatóságoknak. Nagy Iván, aki 1848 június végétói kezdve néhány váci kirándulást leszámítva többnyire Pesten tartózkodott, az így szervezett zászlóaljak egyikébe, a 7. honvéd83