Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)

NAGY IVÁN ÉLETÚTJA - Horváth M. Ferenc: Nagy Iván váci évei

HORVÁTH M. FERENC NAGY IVAN VÁCI EVEI A 19. század 30-as éveiben Vácnak, ennek az Alföld és az Északi-középhegység találkozásánál fekvő, kb. 12 000 lakosú kisvárosnak többnyire magyar lakói voltak, a város 10%-át tették ki az egyéb, a német, a délszláv, a cseh, a morva, a szlovák, kevés francia és olasz eredetű, valamint a 19. század elejétől megjelenő zsidó családok. A nagyszámú föld műves lakos mellett, kiknek többsége a földterületek szűkössége miatt zsellérré lett, viszonylag magas volt a kereskedők és az iparosok száma, s a fő város közelsége több tisztviselőt, honoráciort, kiérdemesült katonatisztet ösztönzött arra, hogy léte lepedjen a városban, de az itt élő nemesek között nevesebb családot alig találunk, tagjaik többnyire az előbb említettek közül kerültek ki. S mivel e kisváros püspöki és káptalani székhely volt, továbbá „papnövelde", líceum és piarista gimnázium működött itt, természetesen meghatározó volt a helyi társadalomban a székesegyházi, a káptalani és a rendi papság tagjainak állandó jelenléte. A város élete ennek megfelelően két központ köré szerveződött: a világi központ, a főtér köré, ahol a városháza, a piac, a legtöbb bolt és üzlet volt, illetve az egyházi központ köré, melynek középpontjában a székesegyház, a dóm emelkedett, s körülötte helyezkedett el a püspöki palota, a papi szeminárium, a kegyes tanító rendi gimnázium, a kispréposti palota, a káptalani ház, néhány kanonoki ház és az alsóvárosi plébánia. A gimnázium nemcsak a 26. Nagy Iván 1846-ban helybelieknek nyújtott továbbtanulási lehetőséget. Főként Pest-Pilis-Solt megye északi részéből, valamint a szomszédos Csongrád, Esztergom, Heves, Hont és Nógrád, sőt a távolabbi Nyitra, Torontál és Trencsén megyéből is szívesen hozták ide fiaikat főleg a földbirtokos családok. Ide érkezett meg 1836 szeptembere végén tekintetes Nagy Ferenc Nógrád megyei táblabíró és levéltárnok is két fiával, a tizenöt éves Imrével és a tizenkét éves Jánossal, hogy beírassa őket a váci piaristák gimnáziumába. A gimnazista Nagy Iván A kegyes tanító rendieket gr. Kollonits Zsigmond váci püspök, a későbbi bécsi érsek telepítette le Vácott, 1714-ben, s szólította fel őket a váci plébánia felállítására és a váci ifjúság nevelésére. 1717-ben négy osztályban már 230-an tanultak egy akkor még ideiglenes épületben, majd 1720-ban Berkes András nagyprépost saját házát és telkét adományozta a gimnázium részére, s az átalakított épületbe 1727-ben költözött be a gimnázium. A négy latin grammatikai osztály (I. parvista, II. principista, III. grammatista, IV. syntaxista) mellé az 1733-34-es tanévben szerveztek még retorikai és poétikai (humanista I. és II.) osztályokat, 1809-ben egy physica-i osztályt. Az 1806-ban a II. Ratio Educations által bevezetett hatosztályos nagygimnázium - az elemi népiskola harmadik osztálya lett a gimnázium első osztálya - 1850-ig működött. A rendes tantár72