Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)

NAGY IVÁN, A TUDÓS ÉS GONDOLKODÓ - Limbacher Gábor: Nagy Iván hazaszeretete

LIMBACHER GÁBOR közét képezi a nevelés-oktatás intézményei mellet, mert minden haladásnak alapja a képzettség és műveltség. Úgy vélte, hogy a rendi alkotmány megszűntével az alkotmányba foglalt demokratizálás folytán kiszélesedettebb nemzet újdonsült tagjainak műveltségi szintjét feltétlen emelni szükséges, mert az államnak fenntartó, művelt társadalomra van szüksége. Olyan társadalomra, mely a vidéki városok polgárosult lakosságából fejlődve, és jótékony, fejlesztő hatást gyakorolva a népre, öntudatosan járulhasson a magyar állam létföltételének megszilárdításához. Hiszen társadalomképében a nép mintegy társadalom alatti, felemelésre - a nemzet egészébe való beemelésre - szoruló rétegként szerepelt, s a felemelkedésre városi, „felsőbb" mintákat utánzó készsége ad módot.

24 A közművelődésnek, műveltségnek ez a nemzetstratégiai jelentőség-tételezése elválaszthatatlanul összetartozott Nagy Ivánnak a történelem szerepéről vallott felfogásával. Számos alkalommal, különféle hivatkozásokkal tette szemléletessé ezt: „A legtekintélyesebb forrásból, magából a szent írásból merítem szavaimhoz a vezéreszmét, midőn Jób könyvének VIII. részéből mondom: 'Kérdezd meg a régi nemzedéket, és szorgalmasan vizsgáld az atyák emlékeit és megtanítanak téged/" s Ugyan e gondolatkörben a római bölcs mondást is idézte: a történelem az idők tanúja, az élet mestere és az igazság világossága. Azonosult Vörösmarty Mihály megállapításával, s azt több helyen idézte: a nemzet nagy iskolája saját története. Azaz röviden és tömören: múlt nélkül nincs jövő! A történelemnek, a múlt megismerésének ez a jövőépítő, eligazodást, sőt a nemzet boldogulását megalapozó jelentősége sarkalta az akadémikus Nagy Ivánt a Nógrád vármegyei történelmi kincstár, azaz a múzeum szervezésére, hogy a múltnak megismerését elősegítse. Ez adott erőt számára, hogy élete utolsó heteiben még a Hont vármegyei múzeum megalapítását is támogassa, műtárgyakkal gazdagítsa.

26 Ezek alapján már értjük, hogy Nagy Iván a Nógrádvármegyei Múzeum Társulatot tervező írásában miért hazafias tisztelettel kéri azokat, kik felfogják értékét a nemzeti történelemnek, hogy a múzeum létesítéséért tegyék meg kötelességüket. Hogy saját adományait miért hazafiúi szívvel ajánlja föl, és hogy miért nevezi szent célnak a múzeum alapítását. Mint felhívásában olvasható: „Gyűjtsük össze a legkisebb történelmi morzsáit is a múltnak, ami nemzetünk, hazánk különösen Nógrádvármegye múltjának, történetének megismerésére adalékul és forrásul szolgálhat. ... Állítsunk egy helyi múzeumot! Állítsunk egy társulatot, mely csekély áldozattal, de kitartó eréllyel képezni fogja azon mustár magját, mely terebélyes fává növendi ki magát és megállapítandja a tervelt Múzeumot. ... Hisz sokaknak vannak megyénkben e czélra való eszközeik. Kinek egy ősi képe, kinek egy pár régi okirata, másnak egy régi fegyvere, edénye, érme, vagy más tárgya, ami magában csak rejtett lom, és a tudomány érdekében elveszett adatot képez; míg egybegyűjtve értékessé válik, és az adományozó egyénnek vagy családnak is emlékezetéül fennmarad s el nem kallódik. Én, magam is, ami csekélységem van, úgymint egy pár ezer darabból álló érem, ásvány és egyéb értékes régiségi tárgyból álló gyűjteményem, hazafiúi szívvel, készségesen felajánlom a szent czélra, egy balassagyarmati múzeumra."

27 A múzeum nemzeti művelődést szolgáló jellegénél fogva szorgalmazza a gyűjtemény gyarapítását, maga példáját mutatva és méltatva nyilvánosan más adományozóknak, mint ilyeneknek hazafias felfogását, hazafias tettét és hazafias indulatát. Hasonló módon ismeri el a múzeumtársulatban alapító tagságot vállalók anyagi áldozatvállalását - s 64