Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)

NAGY IVÁN, A TUDÓS ÉS GONDOLKODÓ - Limbacher Gábor: Nagy Iván hazaszeretete

Nagy Iván felhívása a Nóg Felszólítás azokhoz, kik a Nemzet történetére adnák valamití A nemzetnek nagy iskolája öntörténetei Vörösmarty Mihály A felszólításnak fönnebbi exclusiv adresse merésznek tűnnék fel magam előtt is, ha annak valószerűségét -fajdalom! - a tapasztalat nem igazolná; ha előttem már többen nem mondták és nem írták volna és például ezek között Szilágyi Sándor is (1883-ban a Nemzet márc. 25-i számában), hogy „a Magyar Nemzetben vajmi csekély érdeklődés van a magyar történet s annak érdekei iránt". Pedig nemzetünk nagy költője is a mottóul használt sorban megírta: hogy a „Nemzetnek nagy iskolája öntörténetei." Pár nap előtt az ünneplő közönség előtt azzal kezdtem felszólalásomat, hogy „múlt nélkül nincs jövő", ehhez hozzátehetem most egy tudósnak azon nyilatkozatát is, hogy „gyermek az, ki múltját nem ismeri". Legyen ez elég bevezetésül. Én nem szólok általában nemzetünkhöz, csak Nógrádvármegye Értelmiségéhez óhajtom intézni szavaimat. Azon Nógrádhoz, melyet több mint félszázaddal ezelőtt egy, megyebeli költőnk alkalmi költeményében „dicső Nógrád"-nak nevezett. Kívánatos, hogy beváljék e jelző mostanra is. Azért nem is tartom szükségesnek a hosszadalmas kapacitáció borsóját hányni a falra, hanem azokat, kik felfogják értékét a nemzet történelmének, hazafias tisztelettel felkérem arra, hogy annak érdekében tegyünk annyit, amennyit megerőltetésünk nélkül tenni kötelességünk. Gyűjtsük össze a legkisebb történelmi morzsáit is a mútlnak, ami hazánk, nemzetünk és részleg különösen Nógrádvármegye múltjának, történetének megismerésére adalékul és forrásul szolgálhat. Hiszen hazánk majd minden megyéjének, de városoknak is (Kassa, Eperjes, Pozsony, Sopron, Győr, Magyar-Óvár, Békés-Gyulának) sót még Gödöllőnek is megvan a maga speciális múzeuma, hová mindaz, ami azon megye, város vagy falu határában történeti, természet s néprajzi tudomány részére megőriztetik. És mi Nógrádban és specialiter B.-Gyarmaton mind ez ideig egy ily intézménynek hijjával vagyunk! Pedig ez kiválóan jelentékeny művelődési és annál sürgetősebb érdekű kérdés, mert a mai civilizáció árja rohamosan nivellálja mindazt, ami még most talán megmenthető lenne. Félre tehát a közönnyel. Állítsunk egy helyi muzeumot! Állítsunk egy társulatot, mely csekély áldozattal, de kitartó eréllyel képezni fogja azon mustármagvat, mely terebélyes fává növendi ki magát, és megátlapítandja a tervelt Muzeumot. Ha kétszáz, sőt talán kevesebb számú egyén összeáll, és évenként csak két forint lefizetésére kötelezi is magát, meglesz a legnehezebb, tudniillik: a kezdet. És én nem kétlem, hogy a „dicső Nógrád" értelmiségéről táplált remény nem fogja azt a szomorú csalódást és feltételt igazolni, hogy csakugyan nincs bennünk érzék múltunk és történelmünk iránt. Hisz' sokaknak vannak megyénkben e célra való eszközeik. Kinek egy ősi képe, kinek egy pár régi okirata, másnak egy régi fegyvere, edénye, érme, vagy más tárgya stb., ami magában csak rejtett lom, és a tudomány érdekében elveszett adatot képez; míg egybegyűjtve értékessé válik, és az adományozó egyének vagy családnak is emlékezetéül fennmarad s el nem kallódik. Én magam is, ami csekélységem van, úgymint egy pár ezer darabból álló érem, ásvány és egyéb érdekes régiségi tárgyból álló gyűjteményem, hazafiúi szívvel, készségesen felajánlom a szent célra, egy b.-gyarmati múzeumra. így alakultak hazánk több megyéjében és városában a helyi muzeumok és történeti, régészeti társulatok. És mi éltúrnők az elmaradást, sőt meg sem kisérlenők?! Nem! - azt nem tehetjük önérzetünk fogyatékának bevallása nélkül. Én tehát hazafiúi tisztelettel felkérem Nógrádvármegyének Értelmiségét, különösen is B.Gyarmat városát és vidékét, hogy a közös szent ügy érdekében mindazok, akik adnak valamit a hazai történettudományra és közművelődés érdekeire, álljanak az ügy apostolaiul és jelentsék ki előre hozzájárulásukat e lapok szerkesztőségéhez intézett levelezőlapon, és a B.-Gyarmaton november hó 29-én tartandó megyei gyűlések alkalmával szíveskedjenek egy, akkor kijelölendő helyen tanácskozásra összegyűlni, hogy ott az általam akkor benyújtandó alapszabályok megvitatása által a cél elérésére az első legszükségesebb lépést megtehessük. Kelt Horpácson, nov. 1. 1890. Nagy Iván