Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)
NAGY IVÁN, A TUDÓS ÉS GONDOLKODÓ - Bertényi Iván: A heraldikus Nagy Iván
művészettörténészünk (csak a címerábra alapján, nem véve figyelembe a címereslevél szövegének a leírását) még századunk közepén is aranygolyóval azonosította. 24 Leírás hiányában egy ilyen félreértelmezés igencsak „bocsánatos bűnnek" tekinthető! Ugyancsak méltánytalan dolog lenne elmarasztalni Nagy Ivánt a munkájában szép számmal található terminológiai következetlenségekért. (És természetesen még kevésbé azokért a szakszavakért, amelyeket ő következetesen használt, de a későbbiekben a szakirodalomban más fogalmak megnevezésére honosodtak meg.) Az őt méltató újabb szakirodalom teljes joggal tartja Nagy Iván egyik legfőbb érdemének, hogy kísérletet tett a ma gyár heraldikai szaknyelv kialakítására is. 25 Persze szépszámmal akadnak általa javasolt, de el nem fogadott szakszavak. így pl. harántosztáson ma mást értünk, mint ő. Nagy vágás értelemben használta ezt a kifejezést. Amit mi harántosztottnak nevezünk, az Nagy Ivánnál „rézsutvonal diagonalis által osztott". Persze az is előfordul, hogy ugyanazon fogalom megnevezésére használ (egymással párhuzamosan) két különböző szakszót, így pl. a mai értelemben is így nevezett pajzs 26 nála vért néven is előfordul. 27 A később általánossá vált mező 28 nála udvar 29 néven is szerepel. Teoretikus megfogalmazása szerint a mező az osztatlan pajzs, az udvar az osztott pajzs egyik osztályának a megnevezésére szolgál. 30 Nem beszélve arról, milyen változatos terminológiát használhattak azok, akik megküldték családjuk genealógiáját és címerének leírását Nagy Ivánnak, gondoljunk arra is, hogy az 1844. évi nyelvtörvényt követően (de főként az 1848: XXI. törvény után) meginduló magyarnyelvű pecsétkörirat- és címerleírások is milyen komoly nehézségekkel küzdhettek, amikor az addigi latin megnevezések helyett magyart kellett találni. A király nevében kelt címereslevelekben pl. igen gyakori a vért szó a pajzs megnevezésére. S gondoljunk arra, hogy bizonyos terminológiai ingadozások, kettősségek még ma, 100 évvel Nagy Iván halála után is léteznek a magyar heraldikában (pl. negyedelt pajzs és négyeit pajzs, boglárpajzs és szívpajzs, stb.) Úgy látszik egyébként, hogy a más kérdésekben megnyilvánuló szigorúsággal szemben terminológiai problémák esetében Nagy Iván általában nagyobb rugalmasságot tanúsított. Saját címertani összefoglalójában más esetekben is megenged párhuzamosan használható szakszavakat. Pl. mező-mezőny 31 , a mesteralakok megnevezésére használhatónak tartja a „herold-ábrákat" és a „díszábrákat" is. 32 Czímertan című kéziratában a pajzs két horizontális vonallal létrehozott 3 különböző színű „osztályát" pólyának minősíti, „ha ezen három pólyának ketteje szabályszerűleg egyszínű, akkor a középső övnek (Balkon, Zona) nevezhető" - állítja. A következőkben azonban - pl. a Caraffa-címer leírásánál - már a ma is használ terminológiának megfelelően „vörösben 3 ezüst pólyáról (drei silberne Balken)" beszél, s nem a saját maga által máskor is ajánlott „öv" kifejezést használja. 33 Minthogy ez a Czímertan torzóban, kéziratosán maradt ránk, joggal feltételezhetjük, hogy az említett következetlenségeket, vagy legalábbis azok nagy részét a publikálás előtti átnézéskor megszüntette volna. így, jelen kéziratos formájában a munka lényegében csak annak az illusztrálására alkalmas, milyen komoly problémákkal kellett szerzőjének szembenéznie a magyar heraldikai szaknyelv kidolgozat33
