Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)

NAGY IVÁN, A TUDÓS ÉS GONDOLKODÓ - R. Várkonyi Ágnes: Nagy Iván, történetíró a polgári átalakulás korában

R. VÁRKONYI ÁGNES forrás felfedezőjéről nem esett szó.

41 Nagy Iván nem kapott tudományos munkásságának megfelelő státust. 1866-ban megüresedvén az Egyetem történeti tanszéke, a jelöltek között ő is szóba jött, de csak harmadiknak. Másodiknak Horvát Árpád a tanszékre Thaly Kálmánt jelölte lelkesen hivatkozva arra, hogy nagy levéltári forrásanyagot tárt fel. A katedrát végül a Bölcsészettudományi Kar jelöltje, Kerékgyártó Árpád nyerte el.

42 Sokan őt látták volna az Egyetemi Könyvtár igazgatói székéből távozó Szilágyi Sándor méltó utódjának. Ma még nem tudjuk pontosan eldönteni, hogy miért mellőzték. Történetírói közösségével együtt Nagy Ivánt a legfőbb veszteség az országos történetírói szakfolyóirat és szakmai társulat létrehozásáért vívott küzdelemben érte. Minden erejével Nagy Iván is azon volt, Ráth Károllyal, Rómer Flórissal, Ipolyi Arnolddal és másokkal együtt, hogy a történettudománynak önálló szaklapja legyen, és a Győri Történetkedvelők és a Monográfusok Társaságából létrehozzák az országos szakmai testületet, a Magyar Történelmi Társulatot Pesty Frigyes 1865-ben megkapta a lapengedélyt, és döntöttek a lap nevéről is: Századok. Azonban a kezdeményezést Toldy Ferenc, Csengery Antal és Thaly Kálmán ragadta magához. A Századok 1867-ben Thaly Kálmán szerkesztésével indul útjára és a Magyar Történelmi Társulat nem a kizárólagos szakmai testület, hanem a részben arisztokrata pártolókból álló igazgatóválasztmány irányítása alá kerül.

43 Nagy Iván írásait főleg az első időben a Századok lapjain publikálja, azonban tudománypolitikai elgondolásai érvényesítésére nincs sok lehetősége. Az 1860-as évek második felétől feltartóztathatatlanul teret hódít a romantikus történetszemlélet. Európában a Johann Gustav Droysen nyomában kibontakozó historizmusnak nevezett szemlélet magyarországi hívei, a polgári átalakulás évtizedeit a letűnt évszázadok történelmi díszleteibe öltöztetik. Magyarország nemzeti történelmét Európából kiszakítva ábrázolják és ezt az abszolutizált képet pártpolitikai célok szolgálatába állítják. Mindehhez járul, hogy másodlagos lesz a tudomány szakmai követelménye. Thaly Kálmán lelkesen hirdeti és talán el is hiszi, hogy a gyárak szirénáját elnyomhatja a régi rézkürtök harsonája; kisajátítja a szabadságharcok évszázadainak történetét. Nagy Iván és a vele hasonló felfogást vallók körei háttérbe szorulnak. Az 1860-as években az irodalomtörténész Toldy Ferenc egyetemi előadásaiban hevesen bírálja és elutasítja a pozitivista Henry Thomas Buckle társadalomtörténeti szemléletét. A történettudomány tudománypolitikai kulcspozícióiban Thaly Kálmán és a társadalomtörténeti szemléletet mellőzök köre lesz a hangadó. A magyar művelődéstörténet mozaikok halmaza lesz, mielőtt szerves egésszé alakulhatott volna. A tudomány, a széles értelemben vett kultúráltság története ismeretlen föld marad, s a polgárosuló társadalom nem leli múltját a hazában. A Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottságában Nagy Iván neve 1861-től mint levelező, 1874-től mint rendes tag haláláig olvasható. Forrásanyag hiányában azonban nem mutatható ki, hogy Bizottság munkájában aktívan részt vett volna. Történetszemléleti koncepciója, forráskritikája és igazságszeretete miatt sok vitája volt. A Siebmacher-féle Wappen-buch munkálataiból egy idő után éppen a szakmai igényesség lazaságai miatt lép vissza. A régi évszázadokban ő más értékeket vélt fontosnak, mint a romantika. Az ő értékkategóriái a szorgalom, a takarékosság, a műveltség, a pénzügyi fegyelem, az előítéletektől mentes vélemény, a nem nemesi társadalom önszerveződése. A romantika harsány csataképeit, a „kard-ki kard" jele24