Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)

NAGY IVÁN, A TUDÓS ÉS GONDOLKODÓ - R. Várkonyi Ágnes: Nagy Iván, történetíró a polgári átalakulás korában

R. VÁRKONYI ÁGNES „Ö pendíté meg a váci siketnémák intézete eszméjét, és e célra ötvenezer forintot gyűjtött. Szép könyvtára Rozsnyón őriztetik." „A tudományok és az irodalom buzgó pártfogója." A 17. században „kereskedők és bányaművelők főbbike" volt.

30 Összességében a nemesi polgárosodás tényeit közli. Különösen nagy figyelmet fordít a nemességet szerző polgárcsaládokra. A Szontagh-családról írja: „A polgári pályán ős időktől a bányászat, tudomány, ipar, és főleg a jog terén működve számos jeles hazafiakat mutattak."

31 A múlt emlékeiben a kívánatos jövőt próbálta munkájában felvázolni. Kiváló művek bizonyították, hogy 1848 után a volt nemesség előtt két út állt. Az egyik a teljes feloldódás a polgári társadalomban. Előzményeit ismerjük. Akadályairól többek között Mocsáry Lajos írt: tiszteletreméltó szülők úgy akarnak fiaikból gépészt, iparost, kereskedőt képeztetni, hogy közben nemesúrfiak maradjanak. Aki mesterségre adja fejét, az csak úgy remélhet jövőt, hogy megszűnik nemes úrnak lenni - fejti ki Pesty Frigyes. Hangsúlyozza, hogy a magyar társadalom polgárosodását rendkívül megnehezíti „a sujtásosság iránti előszeretet." A volt nemesség a hagyományos pályákra özönlik, a hivatal, a katonaság és a politika vonzza, pedig szögezi le Pesty - technikai, ipari képzettséggel, kereskedelmi szorgalommal többre megyünk, mint „a politikusi csizmadiasággal."

32 Nagy Iván ugyancsak a polgárosodásban látja a jövőt. Viszont munkája során gyakorlatilag szívós mentalitásbeli ellenállással kellett megküzdenie. „A rejtett családfai ambitio megvan ott is, - írja családtörténeti kézikönyvének végén, a Zárszóban - hol az eféle aristocraticus szelr lem ellen democratiát emlegetnek. Mert nem mind szabadok azok - mint Lessing mondja - a kik lánczaikat gúnyolják... A családi hagyományok egyik hamis neme 20 az, midőn a család egyik őse vagy tagja felkapott (vagy költött) egy adatot, az átmegy az utódokra jó hiszeműleg, kik azután bona fide követelik a hagyomány kiváltságait, és nehezen esik elvetni, még ha hiteles ellenadatokkal legyőzetnek is, mert az előttük 'hagyomány'. Az álokmányokról is szólhatnánk; különben szép régi eredettel dicsekedő családaink némelyike is bír hasonló (szerintük ha úgy volna is, senkinek nem ártó, csak a történeti igazságot tapodó!) fércekkel." Észreveszi, hogy a családfakészítés üzlet kezd lenni. Viszont elismerését sem hallgatja el, ahol azt tapasztalta, hogy ragaszkodnak a valósághoz: „Örömmel beismerem azonban azt is, hogy számtalan családtól nyertem elfogulatlan egyenességű adatokat."

33 Műveltségfelfogása a pozitivista történetszemléletre jellemzően tágas és a fejlődés tengelyére épülő. O is kilép a tróntermek falai közül, és a csataterek szűk körét elhagyva messzebbre tekint, széles horizontokra figyel. Meggyőződése, hogy a földművelés, az ipar, a kereskedelem, a technikai tudás és a szorgalom viszi előbbre a világot. Legtöbbre talán az emberiségről alkotott tudás gyarapodását becsüli. Száraz, tényközlő mondatain, ha az irodalom, a tudomány, a művészet művelőiről ír, átüt az élmény melege. A nemzetről szólva a reformkorra jellemző demokratikus felfogásból indul ki. „Hazánkban az 1848-ki törvény hatályba léptéig a nemzetet csak a nemes rend képezé. És noha vannak e körön kivül is nem kevés családok, melyeknek tagjai akár a harc, akár az irodalom vagy ipar mezején nem csekély horderejű szolgálatot tettek a közügynek, s kikre a hon büszkén tekinthet, - mégis a szereplő nagy tömeg a kiváltságosak sorából állott ki."

34 Eljut a volt nemesség polgári feloldódásának programjával az újkori polgári nemzet megszületésének és kibontakozásának eszméjéig. Tán megmegrendítőbb