Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)

NAGY IVÁN, A TUDÓS ÉS GONDOLKODÓ - R. Várkonyi Ágnes: Nagy Iván, történetíró a polgári átalakulás korában

sorai a magyar és más nemzetek együttélé­sének dokumentumai: felöleli a teljes múl­tat, amikor sokan kerülnek más anyanyel­vűek is a kiváltságos nemesi rend tagjai kö­zé. Közli 1848/49 harcait, a kardrahányt fi­ak sorsában megélt erdélyi eseményeket. Végül mintegy a jövő alternatíváját is felvá­zolva végigtekint a Wlád családnak, Mára­maros vármegye egyik „legrégibb törzsö­kös és nemes" családjának történetén; nem­zedékek éltek békességben és nyugalom­ban, birtokokat nyertek, malmot tartottak, sóvágó és más foglalatosságot űztek, töb­ben egyházi pályára léptek, s Konstantin fia, Simon a reformkor hajnalán tudomá­nyosan művelt, több nyelven beszélő görög katolikus román lelkészként működött Bi­har vármegyében, fia Alajos pedig ügyvéd és 1861-ben országgyűlési képviselő: „ifjú korától a magyar irodalom terén is részt vett és a lapokban főleg a román nemzeti­ség ügyében becses dolgozatokkal lépett föl, továbbá a román lapokban is publicisz­tikai dolgozataival, melyek által nemzetbe­liei tiszteletét és ragaszkodását vívta ki, és általában a nemzetiségek testvéries egyesü­lésére irányzott működésével hazafias érzü­letét tünteté ki a román nemzetiség ügyé­ben tanúsított buzgóságáért az erdélyi ro­mán nőegylet által gyönyörű koszorúval tiszteltetett meg." 35 Különös eset, hogy egy történelmi kézi­könyv, egy adattár ugyanazt fejezi ki, mint a korszak legjobb irodalmi alkotásai. Egy­másra írja a múltat és a jövőt, a történelmi váltás, a nemzeti fejlődés útkereszteződésé­nél szolgál irányjelzőül egyetemes érvényű felismeréseivel. A személyiség történelmi szerepéről és lehetőségeiről a pozitivizmus fejlődésfelfo­gása elég súlyos ellentmondást hordozott magában: ha a törvényszerűségek szabják ki a fejlődés menetét, vajon nyílhat-e tér az egyén, a közösség történelemalkotó tevé­kenysége előtt? Kritikusai szerint ez a tör­ténetszemlélet és különböző irányzatai nem veszik figyelembe az embert, az em­berek cselekedeteit, uniformizálják a nem­zetek fejlődését, a történelem eleven sokszí­nű valóságát sivár, doktriner elméletekkel fedik el. Előfordult, hogy a kritikákban sok igazság volt. Ugyanakkor sok történetírót ez a történetszemlélet vezetett el a történelem ellentmondó jelenségeinek feloldásához. Ezek közé a kiváló hazai és külföldi történet­írók közé tartozik Nagy Iván is. Nagy csalódást okozott neki, hogy a Magyarország családai... a társadalom szé­lesebb köreiben nem keltett érdeklődést. Első kötete 1200 példányban jelent meg, az utolsó köteteket Ráth Mór már csak 800 példányban adta ki, de nem fogytak el. Az 1865-ben napvilágot látott tizenkettedik kötet után Nagy Iván még külön kötetet adott ki kiegészítésekkel, és javításokkal. A kötetet bevezető Elő- és vég-szó közli, hogy négyszáz ívnél több anyaga várna még kiadásra, de a vékony kiegészítő kö­tet megjelenését is csak „Ráth Mór hazafi­as ajánlata" tette lehetővé. Megismétli alap­elvét, mint az eddigi köteteinél is „igye­keztem elfogulatlanul és bírálati hűséggel eljárni a közléseknél. Ezt figyelmeztetésül bírálóimnak." Kötete végén közli Ferenc Jó­zsef „Budapesten június 8-án magyar ki­rállyá koronázása óta" a magyar nemes­séggel megadományozott tizenegy család névsorát s a végén: „Özv. Goldberger Er­zsébet ó budai lakosnő és törv. utódai az ipar és a kereskedés terén tanúsított érde­mei elismeréséül." A Magyar Tudományos Akadémia díjjal emelte ki a Magyarország családai... értékét. Sem hibátlannak, sem befejezettnek nem tekintette munkáját Nagy Iván. „E munka sem teljes, sem tökéletes (azaz hézagtalan) annál kevésbé hibátlan nem lehet... A nyeg­leség nem kenyerem. A csalhatatlanság nem riadóm. Ezt azoknak, kik ez okon keresnek rést az ostromra figyelmükbe ajánlom." 36 21

Next

/
Thumbnails
Contents