Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)

NAGY IVÁN, A TUDÓS ÉS GONDOLKODÓ - R. Várkonyi Ágnes: Nagy Iván, történetíró a polgári átalakulás korában

könyvtári első ór alkalomnyütával az igazgatói álláshoz "jus qudesitummal" kecsegtethettem magamat, és valóban nincs az élők közt senki, aki ezen intézethez régiebb keletű kinevezést felmutathatna. És most, - midőn életkorom delén fájós érzéssel a folyton ernyedetlen szorgalommal és mondhatom - sorvasztó munkálkodással eltöltött múltra visszatekintek: nem én, - hanem a fennebb vázolt 28, illetőleg 22 évi állami munkás szolgálatnak híven és pontosan betöltött adatai kérik mély tisztelettel Nagyméltóságod kegyes figyelmét. Mély alázattal kérem folyamodványom teljesítését. Budapest, septemb. 25. 1876. Nagyméltóságodnak alázatos szolgája Nagy Iván m. akad. rend. tag., a Képviselőház hiv. Naplószerkesztője [Nagy Iván megjegyzése: „Nem nyittatván pályázat be nem adtam..."] pótolni. Óhatatlanul átvesz hagyományokat, mert nem állnak rendelkezésére megbízható adatok, de elsőkként tesz ki súlyos kérdőjeleket. Idézi például Dobozy históriáját Jászay Pál tollából, leírja Dugonics Titusz tettét, és valóságos tárházát nyújtja a várostromokban, vagy a Buda visszavívása körül vitézkedőknek. Sokat idézi a „Rákóczi forradalmat", és nem kevesebbszer a Habsburg-dinasztia háborúiban magukat kitüntetőket. Sokszor egyetlen család fiainak eltérő pályáin követi a szélsőségek között zajló magyar históriát. Rögzíti a forradalom és a szabadság-harc történetét is, személyes sorsokban, a tények megrendítő nyelvezetén: „utóbb forradalmi tábornok, s mint ilyen kivégeztetett Aradon 1849-ki octob. 6.-kán."

27 A Magyarország csaiádai... tizenkét kötete száraz adattömegével azt bizonyítja, hogy a nemesi rend nem zárt és időtlen társadalmi képződmény volt. Különösen érdekelték Nagy Ivánt az armálisokkal élők, a városok, és a mezővárosok lakói. Sikerült a korabeli társadalomtörténet egyik, akkor rendkívül új, úttörő jellegű igényeiből is valamit megvalósítania: keletkezésében és átalakulásaiban, tehát változásaiban mutatja be a nemeslevéllel rendelkezők társadalmát. Ha a pártatlanság meghatározója ez esetben, hogy a nemesi rendet mindennemű szépítés nélkül a valóságnak megfelelően akarta családtörténeti adattárba rögzíteni, akkor Nagy Iván korának szintjén valóban elfogulatlan, objektív történetírónak mondható. Ez az objektív kép azonban nagyon is szubjektív célokat szolgált. A Magyarország csaiádai... köteteiben a polgári foglalkozás fontos értékkategória. „Szorgalmas tanulás után a nagyenyedi kollégiumban tanár lőn", „a gimnázium buzgó lelkű inspektor curátora volt." „A selmeczi bányászakadémián végezve iskoláit bányásztiszt lett, egyik fő eszközlője volt Nagy-Ágon a bányász iskola létesítésének, hol egyik első tanár lőn ... kitűnő geognoszta és érczbuvár ... az erdélyi bányákhoz tétetett mérnöknek... Cseh és szászországi bányászatok tanulmányozásából gazdag ismeretekkel tért haza." „Hajózati szolgálatokat tett, a folyókon hídépítésnél, hasznos és hűséges szolgálatot tett." „1686-ban értelmes és szerencsés éreztermelő." „1745-ben dobsinai és csetneki birtokain egész utcákat épített hová szegkovácsolási kötelezettséggel számos cigány családot telepített." „Orvos pályára lépett." „Kitűnő és szenvedelmes kertgazda." Kiemelkedő „növénybuvár" volt. „Felfedezte Igló határában a Leuthausenbányát."

28 Majd saját századában és kortársai között szinte vég nélkül közli a polgári foglalkozásokat: Gömörben mérnök, ércbányaigazgató, papírgyár igazgató, a Riche-féle bankház ügynöke. A vastermelő egyesület igazgatója. „Jelenleg vasolvasztógyárban tiszt."

29 A művelődésre különös gonddal figyel: iskolázás, iskola alapítvány fontos tényező a családok életében. Ilyen megállapításokra lapozhatunk: „A nemzeti múzeumra 300 forintot adott", 19