Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)

NAGY IVÁN, A TUDÓS ÉS GONDOLKODÓ - R. Várkonyi Ágnes: Nagy Iván, történetíró a polgári átalakulás korában

tusban dolgozó szerzőt soraiba vonta a fiatalabb történészek közössége. Rendszeresen küldenek forrásokat és szolgáltatnak adatokat a Magyarország családai... következő köteteibe.

18 Kazinczy Gábor például meghívta magához, hogy Miskolc és Eger városi és vármegyei levéltáraiban végezzen kutatásokat. Bevonják maguk közé a szaktudomány és a társadalom összefogásán munkálkodó tudósok. Szoros kapcsolatba kerül, a szakmai követelmények érvényesítésére, közös munkára a történészek társulatát a Győri Történetkedvelők Társaságát, a Magyar Történelmi Társulat elődjét megszervező Ráth Károllyal, a győri levéltárossal és egyik alapító tagja lesz a társaságnak. Bekapcsolódik ennek a közösségnek a vármegyetörténeti monográfiák közös kutató programjába, a Magyar Monográfusok Társasága keretei között a vármegyei történetek módszertani alapvetésének kidolgozásába.

19 Ipolyi Arnold és Lehoczky Tivadar, Pesty Frigyes, Ráth Károly, Römer Flóris, Szabó Károly, Szilágyi Sándor, Szontagh Dániel hasonlóan gondolkoztak és hasonló értékrendet követtek, mint Nagy Iván. Történetírói hitvallásának is beillenék a Magyarország családai... utolsó kötetét záró gondolatai: „Én nem hiú eloguiumok, nem kétes mesék előadására, hanem hiteles történetírásra vállalkoztam. Nem a Góthai Almanach irányát követem, hová minden beküldött közlemény változtatás, megrostálás nélkül utat találhat... Sok képtelen mesét el kellett hallgatnom ... A hitelesség tekintélye előtt, mellyet elvül tűztem ki, háttérbe kell szorulnia minden magán érdeknek."

20 A tudományos hitelességet állítja a magánérdekekkel szemben. Elismeréssel írt a nemesi rend kiemelkedő tagjairól, emberi értékeiről. Gondosan feltárta saját családja múltját. Státusát azonban nem a származásával határozta meg. Nem is a foglalkozását tekintette önminősítő kategóriának. Helyét az új társadalomban a munkájából, írói tevékenységéből élő - a korabeli szóhasználattal „proletár", vagyis mint például Kemény Zsigmond is, szabad értelmiséginek jelöli ki: „Tökéletesen független proletarius lévén, időmet legnagyobb részben a mindennapi szükségek megszerezhetése igényli" - írta 1854. június 18-án még Balassagyarmatról Toldy Ferencnek.

21 Nem vagyonból, hanem mindennapi szellemi munkája béréből élt. Nagy Iván családja több generációra is visszavezethetően a köznemesség sajátos rétegéhez tartozott. Régi nemeslevelüket Rudolf király erősítette meg 1594-ben. A 18. században a család tagjai vármegyei hivatalnokok. Nagy Iván testvérei ügyvéd, hivatalnok, levéltáros pályára lépnek, követték a családi hagyományokat. A nemzetközi és a magyar kutatások egybevágó megállapítása, hogy a 17-18. században a nemesség jól elkülönülő rétegekre oszlik. Magyarországon a 17. század második felétől fogva anyagi helyzet, státus, foglalkozás, műveltség, társadalmi presztízs, mentalitás tekintetében nagyon különböző társadalmi rétegek sokszor egyetlen közös meghatározója, hogy nemeslevéllel is rendelkeznek. A társadalmi átrétegződés e folyamatának következménye, a polgárosodó nemesség, történelmi jelentőségének teljes fegyverzetében a reformkor hajnalán tűnik fel. Nagy Iván családi hagyományaiban a hivatalnok nemesség szakértelmét, a vármegyei közigazgatásban gyakorlott szolgálat tudatát, kifinomult politikusi és valóságérzetét hozta magával. Generációkon át őrzött könyvkultúrát és egyetemes igényű látókört örökölt az erős történelmi tudattal együtt. Ugyanakkor családja rokoni és baráti kapcsolatain át, mintegy belülről élte meg a nemesi rend végletek között zajló felbomlását. Egyugyanazon családon 15