Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)

NAGY IVÁN ÉLETÚTJA - Pálmány Béla: Nagy Iván nehéz évei az országgyűlési napló szerkesztőjeként (1870-1878)

PÁLMÁNY BÉLA NAGY IVÁN NEHÉZ ÉVEI AZ ORSZÁGGYŰLÉSI NAPLÓ SZERKESZTŐJEKÉNT (1870-1878)

1 1870-ben a történetíró, család- és címerkutató Nagy Iván már országos hírű tudósnak számított. A velencei levéltári búvárkodások (1851-1852, majd az Egyetemi Könyvtár első őreként - gyakorlatilag igazgatóként - végigdolgozott másfél évtized (1855-1870) alatt 13 kötetben megjelent monumentális genealógiai és heraldikai műve alapján 1858 óta a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, 1867-ben pedig egyik alapítója lett a máig működő legrangosabb történész szakmai egyesületnek, a Magyar Történelmi Társulatnak is. A könyvtári, kézirattári munka alkatához illett cikkek, forrásközlések, tanulmányok és kisebb-nagyobb közlemények hosszú sorát jelentette meg a kor legolvasottabb újságaiban, szakmai folyóirataiban, újabb és újabb megbízásokat kapott. Váratlan fordulat tehát egy oly nagy tudatossággal kialakított tudományos életpályán, hogy az ekkor 46 éves akadémikus állást változtatott és Greguss Ágosttól 1870. március 1-tól átvette a képviselőházi napló szerkesztői tisztét. Egyik nekrológírója, Holub József megvallja „nem tudni mi okból" döntött így Nagy Iván. Hősünk most kiadott naplója személyes vallomást tesz a döntés hátteréről. Greguss Ágost január 19-én kereste fel és hívta utódjául a képviselőháznál a „hivatali 43. Nagy Iván 1867-ben napló" szerkesztéséhez, havi 200 forintos fizetéssel. Mint megvallotta, „Engem nem annyira az évi fizetés nagyobb volta, mint inkább az, hogy az egyetemi könyvtárnál Toldynak hanyagsága s mulasztásai kellemetlenül érintettek." Minthogy korábban ő maga volt a hivatalos ellenőre tudóstársának. Motiválhatta emellett az Országgyűlési Napló szerkesztőjének presztízse, ami a felkérés elfogadását egy ambiciózus férfi számára vonzóvá, a visszautasítást ellenben szinte erkölcsileg lehetetlenné tette. Élete delén túljutva Nagy Ivánt e hivatal jól honorált, nyugdíjas állása révén remélhette biztosítani maga és szeretett felesége gondtalan öregkorát Az országgyűlési naplók szerkesztését ugyanis a t. Ház elnöke és naplóbíráló bizottsága a kiegyezés révén ismét helyreállt alkotmányos életben nem bízták akárkire. A magyar országgyűlések főbb dokumentumait 1608 óta latinul kinyomtatták, az országos üléseken elhangzottakról készült „naponként való jegyzéseit" pedig 1790 óta adták ki latin és magyar nyelven diarium, vagyis napló elnevezéssel. A reformkori diéták nemzeti szabadelvű ellenzéke számára elsőrangú politikai kérdés volt az ország függetlenségéért, a polgári jogegyenlőségért és az állami intéz122