Szokolai Zsolt: A Duna-Ipolyvölgyi helyiérdekű vasút építésének története - Nagy Iván Könyvek 5. (Balassagyarmat, 1998)
IV. A duna-ipoly-völgyi helyiérdekű vasút megvalósulásának hosszú folyamata (1883-1909) - 3. Kudarc a megvalósulás küszöbén (1898-1904)
1903 áprilisában Hont vármegye közgyűlése ismét napirendre tűzte a támogatás kérdését. Czobor László alispán az állandó választmány javaslatát magáévá téve a vasút 100.000 koronás kérvényét elutasította, és maximum 60.000 koronás támogatást tartott reálisnak. A parázs vita során Haydin Károly bejelentette, hogy a vállalat kérelmezni fogja, hogy a tervezett vasút forgalmi végpontja és végállomása Ipolyság legyen. A bejelentés hatására a megye a magasabb összegű felajánlás mellett döntött. 10 3 A következő közgyűlésen teremtették meg a támogatás anyagi hátterét. A törvényhatósági bizottság eredeti elképzelését, hogy a közúti alapból teremtsék elő a kellő összeget, a kereskedelmi minisztérium elutasította. Ekkor született meg az a határozat, hogy a fedezetet a vármegye összes pótadóköteles adónemeire kirovandó vármegyei pótadóból teremtik elő. Mivel azonban a 3 %-os pótadó csak 1905-ben szabadult fel részlegesen a Hontmegyei hév finanszírozása miatt, addig a vármegye kölcsön felvételét rendelte el. 10 4 A Pázmándyék vasúti tervével kapcsolatos utolsó jó hírt a Honti Lapok közölte júliusban, miszerint az engedélyesek az összes tervvel elkészülvén benyújtották a végleges építési engedélyt a miniszternek, és kérték a vasút engedélyokiratának a kiadását. 10 5 Az engedélyokirat kiállítására hivatott kereskedelmi minisztérium azonban gyakorlatilag működésképtelenné vált ekkorra, hasonlóan az egész állami apparátushoz. 1903 májusában ugyanis az újoncmegajánlás kérdése nyomán az ellenzék által az országgyűlésben folytatott obstrukció kormányválsághoz és exlex állapot kialakulásához vezetett. A Széli Kálmán vezette kormány megbukott. Kijelölt utóda, gr. KhuenHéderváry Károly sem tudott stabil kormányt összeállítani; augusztusban ő is távozni kényszerült. A politikai bizonytalanság és az exlex csak 1904 márciusában, Tisza István új miniszterelnöknek az ellenzékkel való megállapodásával ért véget. 88
