Szokolai Zsolt: A Duna-Ipolyvölgyi helyiérdekű vasút építésének története - Nagy Iván Könyvek 5. (Balassagyarmat, 1998)

IV. A duna-ipoly-völgyi helyiérdekű vasút megvalósulásának hosszú folyamata (1883-1909) - 3. Kudarc a megvalósulás küszöbén (1898-1904)

ték Diósjenőt a szárnyvonal csatlakozó állomásává). A bejáráson jelen voltak a kereskedelmi és a földművelési minisztériumok képviselői, a vasúti és hajózási főfelügyelőség képviselője, a MÁV főmérnöke, az érdekelt törvényhatóságok küldöttei és az engedélyesek részéről Bopp Adolf és dr. Haydin Károly ügyvéd. A vonal bejárása során Rákóczy István Nógrád megyei főszolgabíró kijelentette, hogy a vármegye fontolóra veszi a támogatás csökkentését abban az esetben, ha nem Rétságon, a nógrádi járás székhelyén fog a fővonal áthaladni. Nógrád megye közigazgatási bizottsága azonban beleegyezett a nyomvonal megváltoztatásába. Véleményük szerint „...az teljesen egyre megy, hogy Rétság, ha állomást kap, az a fő vagy szárnyvonalon fekszik-e, míg a szárnyvonalra forgalmi és kezelési tekintetből szükséges, hogy az minél hosszabb legyen." A hév képviselői bejelentették, hogy ha Rétság, Romhány és a vármegye ragaszkodik a rétsági fővonalhoz, abban az esetben a vállalkozás a vasutat finanszírozni és megépíteni képes nem lenne. Erre Rákóczy is visszakozott, és fő célnak a vasút létrejöttét tekintette, ezért belement a módosításokba. Az engedményesek bejelentették, hogy Tolmács 10.000 koronás hozzájárulását 2.000 koronára mérsékelte, minek következtében a községben az állomás helyett csak egy megállóhely lett terveztetve. A bejárás végén a bizottság megállapította, hogy mivel a Diósjenő-Romhány közötti szakaszra nézve minden kérdésben megállapodás született, valamint a vonal fekvésére nézve közömbös, hogy a fővonal Rétságon át húzódik-e vagy sem, a bizottság kérte a Rétság és Romhány közötti szakaszra a Romhány területén található egyik szelvényre 1902. december 27-én kiadott ideiglenes építési engedély hatályának kiterjesztését.

102 (A fenti dátum azt bizonyítja, hogy a minisztérium azért adta meg az engedélyt még 1902 végén erre a rövid kis szakaszra, hogy az engedélyesek el tudják „kezdeni" az építkezést.) 87