Szokolai Zsolt: A Duna-Ipolyvölgyi helyiérdekű vasút építésének története - Nagy Iván Könyvek 5. (Balassagyarmat, 1998)

I. A Nógrádi-medence és környezetének természeti viszonyai különös tekintettel egy vasút megépítésének a nehézségeire

I. A NÓGRÁDI-MEDENCE ÉS KÖRNYEZETÉNEK TERMÉSZETI VISZONYAI KÜLÖNÖS TEKINTETTEL EGY VASÚT MEGÉPÍTÉSÉNEK A NEHÉZSÉGEIRE A Duna-kanyartól északra és az Ipolytól délre fekvő, keletről és nyugatról egyaránt hegyes-dombos tájakkal, nevezetesen a Cserháttal és a Börzsönnyel lehatárolható terület a Nógrádimedence. Medence jellegét annak köszönheti, hogy a földtörténet során környezete jobban kiemelkedett. Délről a Naszály mészkőtömbje zárja el a Duna síkjától, csak egy keskeny és kanyargós völgy, a Les-völgy (vagy Morgó-patak völgye) biztosítja az átjárást. Nyugatról a Börzsöny meredek lejtői és 600-900 méter magas gerincei falként magasodnak a táj fölé. Keletről és délkeletről a Cserhát alacsonyabb, tagoltabb andezit hátai határolják a medencét. Maga a Nógrádi-medence sem teljesen sík: aszimmetrikusan nyugat-délnyugatról kelet-északkelet felé dől, azaz abba az irányba alacsonyodik. Legmélyebb része egyben a legkeletibb is: a Lókos-patak gyűjti össze a térség vizeit és éles kanyarokkal haladva észak felé a medence peremén éri el az Ipolyt. A terület szerkezetileg nagy mértékben tagolt, a sűrű vízhálózat rendkívüli mértékben felszabdalta a területet. Az uralkodó szerkezeti irány az északnyugat-délkeleti. Ha megnézzük az 1. térképet, láthatjuk, hogy a patakok követik a fiatal vetődések csapását. A medence nyugati része, a Börzsöny hegylábfelszíne mentén szabályosan váltakoznak az északnyu7