Szokolai Zsolt: A Duna-Ipolyvölgyi helyiérdekű vasút építésének története - Nagy Iván Könyvek 5. (Balassagyarmat, 1998)
IV. A duna-ipoly-völgyi helyiérdekű vasút megvalósulásának hosszú folyamata (1883-1909) - 2. A vármegye kezdeményez (1890-1895)
hatjuk meg azt, hogy a közgyűlés felszólította az aszódi vonal kivitelezőit, hogy minél előbb tegyék meg az építkezés megkezdéséhez szükséges intézkedéseket, és erről értesítsék a törvényhatóságot. A nyomaték kedvéért hozzátették, hogy ha az ügy megfeneklik, lépéseket tesznek arra nézve, hogy a költségvetésből a vasút támogatására fordítható összeget más célra, esetleg az ugyancsak szükséges Verőce-balassagyarmat-szécsény-losonci vonalra fordítsák. 5 1 A verőcei vonal nem tartozott tehát az elsődlegesen támogatott beruházások közé, de a kérdést továbbra is napirenden tartotta a megyei közgyűlés. A minisztérium és a megyegyűlés közötti kötélhúzás a verőcei vonal támogatásának az ügyében folytatódott azzal, hogy a törvényhatósági bizottság az őszi ülésszakán „egy nagy vidék érdekeire való tekintetből" újból felterjesztette jóváhagyásra az egyszer már elutasított javaslatát 5 2. Ennek az lett az eredménye, hogy 1894-ben a minisztérium nem hosszabbította meg az 1893 végén lejárt előmunkálati engedélyt, és így már nem volt értelme a segélyezés mikéntjéről vitatkozni: „...az ezen vasút tervezetére 71.276/892 sz. a. egy évre megadott előmunkálati engedély érvénye már lejárván, a segélyezés jogalapja megszűnt." 5 3 A nógrádiak azonban nem adták fel! Tavaszi közgyűlésükön ismét megkérték az engedélyt, amit 1894 szeptemberében meg is kaptak. Az alispán a novemberi ülésen arról beszélt, hogy konkrét szerződést az építkezéssel kapcsolatban még nem tudott kötni senkivel, de biztos volt abban, hogy ez hamarosan meg fog történni. Akkor a közgyűlés a kérdéssel való érdemi foglalkozást az 1895. évi tavaszi közgyűlésre halasztotta. Erre azonban a jegyzőkönyvek tanúsága szerint már nem került sor. Pontosan nem tisztázható okok miatt a Verőce-dejtári vasútvonal ügye 1895-ben immár másodjára akadt meg. A háttérben valószínűleg közrejátszott az is, hogy ekkor a törvényhatóság „édesgyermeke", a vármegyei vasút már a megvalósulás felé közeledett, hiszen 1893-ban, a községi hozzájárulások jogerőre 54
