Szokolai Zsolt: A Duna-Ipolyvölgyi helyiérdekű vasút építésének története - Nagy Iván Könyvek 5. (Balassagyarmat, 1998)
IV. A duna-ipoly-völgyi helyiérdekű vasút megvalósulásának hosszú folyamata (1883-1909) - 2. A vármegye kezdeményez (1890-1895)
jóval rövidebb útvonalon át lettek volna elérhetőek a Felvidékről, mint az államvasút vonalán a Hatvan-Budapest útirányon keresztül. Ezt mérte fel jól a megyei testület akkor, amikor a verőcei vonalról leválasztotta a Losonc-balassagyarmati szakaszt, és azt az aszódi vonallal kapcsolta össze. Hiszen ez az útirány nem lehetett a MÁV salgótarjáni fővonalának versenytársa, ugyanis mindkét tervezett forgalmi végpont - Aszód és Losonc - egyazon, a MÁV tulajdonában lévő vasútvonal állomásai. így a balassagyarmati irány nem jelentett iránybeli alternatívát, esetleg útrövidítést, hanem ténylegesen a helyi érdekek kiszolgálását és a megye forgalmának a MÁV vonalára való terelését volt hivatott szolgálni. Nem meglepő tehát, hogy a kereskedelmi miniszter a megyének e két vonalra megszavazott hozzájárulását azonnal elfogadta, az előmunkálati engedélyt megadta. 4 4 Nem ez történt viszont a verőcei csonka vonallal. Hiába volt a törvényhatóság óvatos azzal, hogy ideiglenesen lemondott a vonal teljes hosszában történő megvalósításáról, és csak Romhánytól kérte az engedély kiadását, nem tudta a minisztérium gyanúját ezzel elaltatni. Az előzmények ismeretében nehéz is lehetett elhitetni azt, hogy a megyeszékhely gazdasági szempontból lemond az egész nógrádi járás területéről, és hagyja, hogy a térség a vasút segítségével teljesen a Pest megyei Vác irányába orientálódjék. A Balassagyarmatig történő meghoszszabbítás lehetősége azonban a kormánynak a fentiek alapján teljességgel elfogadhatatlan volt. Ezt a közlekedéspolitikai helyzetet változtatta meg gyökeresen a kormány az 1891-es, sokakat váratlanul ért intézkedésével, amellyel államosította az OMÁVT magyarországi vonalait. (1891. évi XXV. tc.) 4 5 Az intézkedés egyértelműen beilleszthető Baross Gábor azon közlekedéspolitikai koncepciójába, amelynek célja a nagy vasúti magántársaságok visszaszorítása, az állami irányítás és ellenőrzés megerősítése volt. Baross a vasúti 50