Szokolai Zsolt: A Duna-Ipolyvölgyi helyiérdekű vasút építésének története - Nagy Iván Könyvek 5. (Balassagyarmat, 1998)

IV. A duna-ipoly-völgyi helyiérdekű vasút megvalósulásának hosszú folyamata (1883-1909) - 2. A vármegye kezdeményez (1890-1895)

IV. 2. A vármegye kezdeményez (1890-1895) „Miután a jobb a jónak mindig ellensége, felszólítja a járás megyebizottsági tagjait, hogy a verőczei s így a dunai összeköttetést tán örökre kizáró aszódi vonal tervét pártolják és karolják fel melegen... ,r)

s A Nógrádvármegyei vasút megépítésének az elhatározása néhány évre teljesesen elaltatta a megyeszékhelyet délnyugati irányban a Duna-parttal összekötő vonal tervét. A nevezetes alispáni javaslatot követően 5 év telt el anélkül, hogy vasutunk ügyében bármi jelentősebb kezdeményezés történt volna. Az 1890-es évben aztán ismét felgyorsultak az események. Ebben az évben kapta meg az OMÁVT a 35.910/1890. sz. rendelettel a kereskedelmi minisztertől az engedélyt az Ipolyság-balassagyarmati vasútvonal megépítésére. Ez jelentősen megváltoztatta Nógrád megye közlekedéspolitikai helyzetét, hiszen így bizonyossá vált, hogy a megyeszékhely, ha nem is a legoptimálisabb irányból, de bekapcsolódhatott az ország vasúti hálózatába. A város ezért 15.000 forint támogatást szavazott meg az új vonalszakaszra.

3

6 Részben ennek is volt köszönhető, hogy lelassultak a Nógrádvármegyei helyiérdekű vasút előkészületei is, és sokakban már komoly kételyek merültek fel annak megvalósíthatóságát illetően. Az épülő ipolysági vonal azonban távolról sem elégítette ki az érintett terület gazdálkodóinak igényeit. 1890. április 13-án Rétságon a nógrádi járás főbb birtokosainak a részvételével lezajlott egy járási vasútügyi értekezlet, amelynek a témája az egyszer már meghiúsult délnyugati irá43