Szokolai Zsolt: A Duna-Ipolyvölgyi helyiérdekű vasút építésének története - Nagy Iván Könyvek 5. (Balassagyarmat, 1998)
IV. A duna-ipoly-völgyi helyiérdekű vasút megvalósulásának hosszú folyamata (1883-1909) - 2. A vármegye kezdeményez (1890-1895)
nyú vasútvonal megteremtésének a lehetősége volt. 3 7 Az ülésen részt vett Laszkáry Gyula, romhányi földbirtokos - nevével még sokat fogunk találkozni a vasútvonal megvalósulásáig -, báró Andreánszky Gábor, akinek Alsópetényben voltak birtokai, Prónay István romhányi birtokos, aki szép kúriával is rendelkezett a községben, valamint Huszár László tereskei és Rosenbach Sándor rétsági birtokosok. A gyűlésen javaslat született arról, hogy a környék gazdasági életének fellendítése érdekében szükség van egy a vármegyét délnyugatról északkeleti irányban átszelő vasútvonalra, amely a Duna partján lévő Verőcéről kiindulva a Lókos patak völgyén keresztül, Balassagyarmaton és Szécsényen át jutott volna el a magyar államvasutak losonci állomásáig. A résztvevők reálisnak ítélték a tervet és hittek a megvalósíthatóságában, mivel a tervezet szerint a vonal végig völgyekben haladt volna, és így nem lett volna szükség olyan nehéz terepakadályok legyőzésére, mint amilyenek a vármegyei hévnél adódtak (a becskei áttörés problémája). Az épülő Ipolyság-balassagyarmati vonalat megemlítve egyetértés volt a tanácskozás tagjai között abban, hogy bár a vonal bizonyosan megvalósul, hiszen az egy óriási társaság célja, a vármegye érdekét az OMÁVT nem vette figyelembe akkör, amikor a szobi csatlakozás lehetőségét elvetette. így e vasút Nógrád legnagyobb részére semmilyen gazdasági előnynyel nem bír. Az értekezlet kérte a megye anyagi segítségét az építkezés megindításához, hiszen véleményük szerint, ha Balassagyarmat támogatta a semmilyen előnyt nem nyújtó ipolysági vonalat, akkor ezt jogosan elvárhatják a vármegyét átszelő új vonal hívei is. A jelen lévők meg voltak arról győződve, hogy ha majd „... az aszódi vonal, mely halva született gyermek, eltemettetett, [a megye] az áldozatokat szívesen teszi át a verőczei vonalra." 3 8 A törvényhatóság részéről Szontagh Pál 3 9, horpácsi birtokos, 1887-től a főrendiház tagja válaszolt a 44
