Szokolai Zsolt: A Duna-Ipolyvölgyi helyiérdekű vasút építésének története - Nagy Iván Könyvek 5. (Balassagyarmat, 1998)

IV. A duna-ipoly-völgyi helyiérdekű vasút megvalósulásának hosszú folyamata (1883-1909) - 1. Az első kísérlet (1883-1885)

év folyamán kifulladt. A megye legnagyobb birtokos családjának, a 40.000 kh. területtel bíró Zichyeknek a májusban nyilvánosságra került 60.000 forintos felajánlása nem bizonyult valósnak. (A Nógrádi Lapok és Honti Híradó azt a lehetőséget is megemlítette, hogy a Zichyek csak az 1884-es képviselőválasztás megnyerése érdekében, kortes célokra vetették be a köztudatba a részvényjegyzés szándékának a hírét.) Ugyanez az újság novemberben már drámai, moralizáló hangon írt a vasút ügyéről, s a megyeszékhelynek az ország gazdasági vérkeringésébe való bekapcsolódásának elmaradásáról vizionált. Ugyanis az engedményesek az összegyűlt 240.000 frt jegyzésén kívül még 100.000 frt hozzájárulást is igényeltek a vármegyétől. A tervek szerint Nógrád megye és Balassagyarmat az összeg 70 %-át vállalta volna, míg a maradék 30 % befizetésére Hont vármegyét próbálták rávenni, mondván, az új vonalból a szomszédos megye is profitálna. Hont vármegye azonban ekkor már Csata felé tekintett, hiszen az OMÁVT 1884-ben megkapta a Csata-ipolysági vonalszakaszra az építési engedélyt. Az építkezések megkezdésével nyilvánvalóvá vált, hogy Hont prioritást biztosít a megvalósulás küszöbén álló vonalnak, amely mögött ráadásul egy igen tőkeerős vállalkozás állt. Az Ipolyság-Balassagyarmat távolság mindössze 30 km volt, így már az évtized közepén voltak olyan vélemények, hogy Balassagyarmatnak nem egy önálló vasutat kellene támogatnia, hanem az ipolysági vonalat lenne célszerű a nógrádi megyeszékhelyig meghosszabbítani. Valószínűsíthető, hogy az OMÁVT-nak is hasonló tervei lehettek, ugyanis a tervezett Vác-balassagyarmati vasúttal kapcsolatos politikájuk az 1885-ös év folyamán gyökeresen megváltozott. 1884 őszén még arról tudósított a vezető nógrádi hetilap, hogy az „osztrákmagyar állam vaspálya" előzékenyen viselkedett az engedélyesekkel szemben a csatlakozási szerződés megkötését illetően.

27 A következő év elején már azt fejtegette az orgánum, hogy bár 36