Szokolai Zsolt: A Duna-Ipolyvölgyi helyiérdekű vasút építésének története - Nagy Iván Könyvek 5. (Balassagyarmat, 1998)
IV. A duna-ipoly-völgyi helyiérdekű vasút megvalósulásának hosszú folyamata (1883-1909) - 1. Az első kísérlet (1883-1885)
laltak jegyzési kötelezettséget. A Nógrádi Lapok értesülése szerint a megyeszékhelyen működő három pénzintézet 25.000 frt támogatást helyezett kilátásba. 2 1 A gyűjtéssel kapcsolatos versenyhangulatot az egész év folyamán nyomon lehetett követni a lap hasábjain. Ebből kiderült, hogy Balassagyarmaton közel 100.000 frt gyűlt össze. 25.000 forintot adott összesen a Takarékpénztár, a Népbank és a Takarék-hitelintézet, 131 keresztény jegyzett 30.800 forintnyi összeget, míg a jelentős számú zsidó lakosok közül 102-en adtak 32.400 forintot. A befektetők között 28 tisztviselőt, 13 ügyvédet, 4 orvost, 2 gyógyszerészt, 47 kereskedőt, 94 háztulajdonost vagy birtokost és mindössze 45 iparost találunk. 2 2 Ez is jelzi, hogy Balassagyarmaton nem volt jelentős ipari tevékenység, a város főleg a kereskedelemből és az adminisztrációból élt. Vidékről összesen valamivel több, mint 35.000 frt gyűlt össze. A vasút legfőbb támogatója, gróf Forgách Antal patakaljai földbirtokos, országgyűlési képviselő egymaga 50.000 forintnyi részvény jegyzését vállalta. Pulszky Ágost, a Nógrádmegyei Gazdasági Egyesület alelnöke, szintén országgyűlési képviselő 8.000 forintról írt alá kötelezvényt. Októberre összesen 240.000 forint gyűlt össze. 2 3 Közben Vácott is igencsak foglalkoztatta az embereket az új vasút gondolata. A város Magyarország első vasútjából vajmi keveset profitált, ugyanis csak a tranzit forgalom volt számottevő, ebből azonban Vácnak semmi haszna nem származott. Budapest közelsége hátrányosan hatott a település fejlődésére, a főváros óriási piaca árnyékként vetült a regionális központ szerepére vágyó városra. Igaz ugyan, hogy földrajzi helyzeténél fogva érvényesült egy a környező területekről Vácra irányuló gazdasági szívóhatás is, de éppen a jó közlekedési összeköttetése a fővárossal ezt a pozitív hatás nagymértékben csökkentette. Az 1880-as évekig a lakosság fő megélhetési forrása a szőlőés bortermelés volt, amelyet a város művelés alatt álló területének az 1/5-én űztek. Főleg kisbirtokon termesztették, így a la33
