Szokolai Zsolt: A Duna-Ipolyvölgyi helyiérdekű vasút építésének története - Nagy Iván Könyvek 5. (Balassagyarmat, 1998)
III. Az Ipoly-völgyi vasúti fővonal terve
ellenségekedést kelle tapasztalnunk, minek valószinű következménye az leend; hogy többé a két vállalat egybeolvadását megkísérteni sem lehet, hanem a magas kormány fogja az ügyet eldönteni, hogy az Ipoly-Sajóvölgyi Szobnál legyen öszszekötendő az állam vaspályával, akkor nem minket, hanem egyenesen a tiszai vasút vállalkozóit fogja terhelni azon vád, miért hogy a bányavárosoknak B.-Gyarmaton által Pesttel tervezett közvetlen összeköttetését létesíteni nem lehetett." 1 4 Ez az idézet ha finoman is, de arra a veszélyre utalt, hogy a bécsi kormány a forgalomnak nem a pesti, hanem a bécsi összpontosításában volt érdekelt, és a vita a két vasúttársaság között csak a kormány helyzetét könnyítette meg. A Nógrád megye keleti területein feltárt szénmezők kiaknázása és a szén értékesítése azonban egyre jobban igényelte a korszerű szállítási eszköz megépítését, ugyanis közúton ekkora árutömeget lehetetlen volt gazdaságosan elszállítani. A Salgótarján környéki barnaszén intenzív kitermelésére 1860-ban kapott engedélyt Brellich János mérnök. O rájött, hogy hatalmas lehetőség van az akkor még csak a helyi igények kielégítésére létesült kis méretű, primitív színvonalú bányák összefogásával és a modern kitermelés beindításával. A nagyarányú fejlesztéseket azonban a vasút hiánya gátolta. Ezért az 1861-ben megalakult Salgótarjáni Szent István Kőszénbánya Rt. elhatározta egy, a Dunával való összeköttetést biztosító vasútvonal megépítését is. Az építés irányát illetően azonban nem voltak biztos elképzeléseik, több variáció is szóba került. Felmerült, hogy a már régóta napirenden lévő, de a megvalósulásig soha el nem jutó Ipoly-Sajó-völgyi vasút megépítését támogatják azzal a módosítással, hogy a pálya Szécsény után elhagyta volna az Ipoly folyó völgyét és Endrefalva-Pálfalvát érintve Salgótarjánon keresztül ért volna Fülekre. Ennek a tervnek volt azonban egy gyenge pontja, nevezetesen hogy Losoncot, Nógrád legnagyobb városát nem érintette volna a vasút. Ezért Brellich egy új 26
