Tausz Katalin: Az óváros. Gondolatok egy városi kis-társadalom szerveződéséről - Nagy Iván Könyvek 4. (Balassagyarmat, 1998)

Az óváros társadalma 1945 után

AZ ÓVÁROS TÁRSADALMA 1945 UTÁN Ih hajdan jelentős részben zsidó népesség lakta utcák társadalma gyökeresen megváltozott a háború után. A népesség egy részét vallási hovatartozása miatt pusztították el, mások a háború áldozataként haltak meg vagy hadifogságba estek. A háború idején a keresztény vallású lakosság egy részét kitelepítették, hogy az itteni kis-gettóba a zsidó embereket beköltöztessék. Az utcák, a házak, a belső terek a tárgyi környezet elemei az ott élő emberek szükségletei szerint épülnek ki vagy az adott környezetet a benne élők a maguk igényei, kultúrájuk, mindennapjaik szokásrendje szerint formálják át. Az Óvárosban, mint az előző fejezetekből is láthattuk, évszázadok óta a kispolgári-zsidó kultúra volt az egyik meghatározó környezetformáló erő. Az épületek egy részét lebombázták, az emberek közül sokan eltűntek, s új lakók költöztek e „mások" számára megformálódott, tárgyi kultúrában és társadalmi viszonyrendszerekben is kifejezhető környezetbe. Az előző fejezetek talán érzékeltették, hogy a családok nagyobb csoporttá szerveződésének módja, a térszerkezet és a lakókörnyezet együttesen határozták meg, vagy fejezték ki az óvárosi kis-társadalom jellegét. Az egyének, családok, épületek elpusztításán kívül a háború ezt az épp-így létet is felszámolta. Az Óváros sem volt mentes a második világháború előtt a konfliktusoktól, a társadalmi különbségek előidézte feszültségektől. Ám a társadalom hierarchikus szerveződése meglehető69