Tausz Katalin: Az óváros. Gondolatok egy városi kis-társadalom szerveződéséről - Nagy Iván Könyvek 4. (Balassagyarmat, 1998)

Városszerkezet és társadalmi csoportok a két világháború közötti időszakban

hány tágas belső telken emelt gazdálkodó kisparaszt lakta épülettel keveredve. A város másik, az előzőre merőleges főutcájának, a századfordulót megelőző és követő évtizedben kiépült mai BajcsyZsilinszky utca számított - ugyancsak középületekkel, kereskedésekkel, műhelyekkel, villaszerű lakóépületekkel. A zsinagóga körüli utcákban ugyancsak a város szívében azok a módosabb zsidó kereskedők laktak, akiknek az üzletei a főutcán voltak. A városban a 19. század első felében megerősödött zsidóság ezekben az utcákban (és a Hunyadi utca folytatásában, a főutca másik oldalán fekvő, hasonló társadalmi összetételű Mikszáth Kálmán utcában) juthatott új telkekhez. Itt építették fel otthonukat, a zsinagógát, a zsidó elemi iskolát, az óvodát, a rabbi-lakást és a sakter műhelyt. A belső-városi, villaszerű, viszonylag tágas kertekkel övezett épületekben, a szabadfoglalkozású értelmiségiek utcáiban, az interjúk tanúsága szerint elsősorban ügyvédek, orvosok, mérnökök éltek. Itt állt a gimnázium, a rendőrség és a honvédlaktanya is. „A Holló ügyvédnek az apja Schwarz volt, itt a szomszéd faluban volt sokáig kocsmáros. De kitaníttatta a fiait, az egyik lett ügyvéd, a másik bankigazgató lett, a harmadik meg az OTI biztosítóban volt, az is valami igazgató ... A Fischer sebész itt a laktanyánál lakott... ott volt neki háza. Magánorvos volt. ... Az ügyvédek közül a Szenes volt a leggazdagabb, helybeli volt. Akkor a Müller, a Hecks Andor, a Grünbaum ügyvéd ... A zsidó orvosok olcsóbbak voltak, a szegényebbek ezért oda jártak, a keresztények is. A keresztény azért inkább keresztényhez ment, de mert olcsóbb volt, sokszor a zsidóhoz. Volt például a Gerő, zsidó orvos, üveghintón járt. O azt nézte, ki milyen családos. Például látta, hogy az szegény család, akkor kért is, nem is. Ha azt látta, hogy gazdag ember, attól aztán már kihúzta a 46