Tausz Katalin: Az óváros. Gondolatok egy városi kis-társadalom szerveződéséről - Nagy Iván Könyvek 4. (Balassagyarmat, 1998)
Városszerkezet és társadalmi csoportok a két világháború közötti időszakban
pénzt. ... Az ügyvédek meg összejátszottak. ... Még ha az egyik keresztény, a másik zsidó, akkor is. ha látták, hogy meg lehet nyúzni az ügyfelet, addig pörölték egymást." 6 4 Az Otthon- és a Tisztviselő telep szolgált a tisztviselők és szellemi közalkalmazottak lakóhelyéül. A múlt század végén a város megvette a volt vásárteret, melynek északi részén telepítették 1890-ben a Kis- (vagy Erzsébet) ligetet. Itt épült fel a múzeum. Ma Palóc ligetnek nevezik. A tőle délre fekvő Otthontelepet a századfordulón kezdték építeni, a munkálatok a húszas évekig tartottak. Ez volt Balassagyarmaton az első tervezett városrész. Komoly viták dúltak a korabeli helyi sajtóban a tervezés elveiről, főleg az egyenes és görbe utcák előnyeiről és hátrányairól. „A főbb utczák és közlekedési vonalak mindenesetre egyenesek legyenek. A mellékutczák azonban jobb, ha görbék, mert ilyenekben könnyebb az ellenséggel szemben védekezni s a szél ereje is jobban megtörik. ... A dolog praktikus oldalát véve, bizony jobb, ha a kisebb utczák görbék és különösen praktikus a kígyózó görbevonal. Az így tervezett utczák kissé hízelegnek is a kis városok lokálpatriotizmusának, mert nagyobbnak látszanak. Amíg az egyenes utczát könnyen végigtekinthetjük, addig itt a házak csak lassan és felváltva tűnnek elő. Igen nagy előnye a kígyóvonalban tervezett utczának még az is, hogy ott mindig van árnyék." 6 5 Végül a telep egymásra merőleges, egyenes utcákkal épült meg. A ligettől nyugatra, a vásártér újbóli elköltöztetése után a városrészt továbbépítették. A Tisztviselőtelep kialakítása a század elején kezdődött. E városrész kertes, villaszerű polgárházainak lakói javarészt a megyei, városi közhivatalnokok, tisztviselők közül kerültek ki. Az iparos többségű középső városrész kiépülése lényegében a 19. század vége előtt befejeződött. Kisvárosias hangulatú, földszintes, de nem parasztház-jellegű épületekkel benépesített 47
