Tausz Katalin: Az óváros. Gondolatok egy városi kis-társadalom szerveződéséről - Nagy Iván Könyvek 4. (Balassagyarmat, 1998)

A kiegyezéstől a világháború végéig (1867-1945)

mérmetlen és keresztényieden tőkés, valamint a felforgató proletár szemlélet" térhódításától. Ezért inkább különféle látványos beruházásokkal próbálta védeni pozícióját, s így küzdött, hogy megszabadulhasson a lealacsonyító községi besorolástól, hogy visszaszerezze a városi rangot. „... a vármegyei közgyűlésekre Balassagyarmatra bekocsikázó földbirtokos arisztokrácia és a deklasszálódástól rettegő nagyszámú hivatalnok-dzsentri réteg a vármegye székhelyén a kulturális és közintézményekbe való 'tőkebefektetéseknek' adott zöld utat."

5

6 3. táblázat Az aktív keresők megoszlása 1900 és 1920 között (%) 1900 1910 1920 Mezőgazdaság 17 14 12 Bánya, ipar 28 31 27 Kereskedelem, hitel 11 11 10 Közlekedés 4 5 6 Közszolgálat, szabad fogl. 12 12 14 Véderő 4 4 9 Házi cseléd 14 14 9 Egyéb 10 9 13 Összesen 100 100 100 N=3814 N=4711 N=4793 A településnek nem volt határozott gazdasági profilja, nem mezőgazdaságból élt, mint például az alföldi városok, a mezőgazdasági termelés háttérbe szorult, de nem is vált ipari településsé. „Igaz, hogy nincs asphalt-kövezetünk, nincsen villanyos világításunk, utcáinkon nem robognak tramvay vagy villanykocsik, nincsenek emeletes palotáink, ... de viszont nincse37