Tausz Katalin: Az óváros. Gondolatok egy városi kis-társadalom szerveződéséről - Nagy Iván Könyvek 4. (Balassagyarmat, 1998)
Balassagyarmat vázlatos története 1945 előtt
arculata egyre városiasabb lett: 14 darab emeletes ház is díszítette. Ám a mezőváros oktatási képe sivár volt „dicső Nógrádban" a reformkor közepéig. Az iskolaépületet elhanyagolták, az iskolamester feladata a 18. század fordulóján így festett: „... harangozni kellett a vihar és zivatar elijesztésére, ostyát sütött a templom számára, tatarozta az iskolaépületet, kántorkodott. S mindezek után, ha jutott rá ideje, tanítóskodott." 5 0 Nem volt pénz új iskolára, ezért 1833-ban küldöttséget választottak adományok gyűjtésére. „... világos lenne az, hogy a világ minden részein az Emberiség méltóságát az Ész kipallérozásában helyezhetik, és ennél fogva a Polgárosodás lépcsőit is az Értelem kiművelődéséről mérik" - állt a küldöttség megbízólevelében. 51 A városközpont a 18. századtól kezdődően az Óvárosból mindinkább átkerült a várost átszelő főút, a voltaképpeni országút, a mai Rákóczi fejedelem útja és Köztársaság tér mellé. A reformkor végére az Óvárostól délre megépült az új központ. 1848-ban a „tanács szerepét átvevő forradalmi választmány a város fejlesztésén is munkálkodott ... határozat született ... az egész Káposzta (Nagyhíd) utcának a rendbehozatalára. A választmány a közmunkák megszavazásával törekedett megszabadítani a várost a tisztátalan posványoktól, amelyek ragadós nyavalyákat terjesztenek. Megnyittatta az Óváros térre néző utcákat, amelyeket évtizedekkel ezelőtt Jaulusz kocsmáros fondorkodással záratott el." 5 2 Az 1858-as első telekkönyv szerint 40 utcában éltek Gyarmaton az emberek. Ugyanebben az évben pusztító tűzvész következtében kb. 200 ház égett le. A település lélekszáma az 1856-os 8016 főről 1869-re 6435 főre csökkent. 32
