Tausz Katalin: Az óváros. Gondolatok egy városi kis-társadalom szerveződéséről - Nagy Iván Könyvek 4. (Balassagyarmat, 1998)
A kiegyezéstől a világháború végéig (1867-1945)
A Kiegyezéstől a világháború végéig (1867-1945) A 19. század második felében - az országos folyamatoktól eltérve - a helyi iparban nehezen teremtődtek meg az üzemszerű iparűzés feltételei. 1857-ben rövid ideig gyufagyár működött Balassagyarmaton, s könyvnyomdát alapítottak. 1863-ban gőzmalom, két vízimalom, három téglagyár volt a városban. Ekkor létesült Quittner Izsák szeszgyára is. A börtön „dolgozóházában" szűrposztót és pokrócot készítettek. A kiegyezés egyértelmű gazdasági fellendülést hozott; bár gyári nagyipar nem alakult ki, de virágzott a kisipar, a kereskedelem, a kulturális, egészségügyi és közigazgatási intézmények fejlődtek. 1875-ben, a megyében elsőként polgári iskolát nyitottak. A város társasági életének fontos színtere lett a vármegyei Casino Egyesület. Az 1897-ben kiadott A magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája 663 gazdaságot tartott nyilván Balassagyarmaton. 5 3 Balassagyarmat tehát a századforduló előtt még inkább mezőgazdasági település, ám növekedett az iparos- és kereskedő réteg száma és aránya. 1897-ben a balassagyarmati ipartestületnek már 257 önálló és 273 segéd tagja volt, de helyzetük ekkor is adott elég okot a panaszra, mert „a kisipar prédája lett a kedvezményes gyáriparnak s a mindent felfaló, nem hivatott, üzérkedő tőkének." 5 4 Balassagyarmat városként, közigazgatási központként, rendszeres vásárai révén a környező községek központjává lett. Bár csökkent a nemzetiségi kisebbségek aránya, mégis jellegzetes maradt a település soknemzetiségű volta, s hogy ezzel összefüggésben több vallás képviselői is számottevő mértékben éltek itt. (1. táblázat) A település életének legtermékenyebb korszaka az 1880-as évek és az első világháború közötti periódus volt. A lakosság és 33
