Tausz Katalin: Az óváros. Gondolatok egy városi kis-társadalom szerveződéséről - Nagy Iván Könyvek 4. (Balassagyarmat, 1998)

Balassagyarmat vázlatos története 1945 előtt

úrbéri terhek eltörlésével sem javult, földet nem kaptak, szőlőiket elveszítették, részes művelésből, állattartásból, napszámos munkákból éltek. A kommenciós cselédek földbirtokosoknál, tehetősebb parasztgazdáknál dolgoztak. A városi szegények között viszonylag nagy volt a házi cselédek száma a módosabb polgárok háztartásában. E különböző csoportok részben a városba településük rendje szerint, részben pedig a közöttük lévő társadalmi és kulturális különbségeket kifejezésre juttatva már ekkor is halványan kirajzolódó területi elkülönültségben éltek. A 19. századi várost leíró leegyszerűsített területi-társadalmi tipológiában a városrészek benépesülésének idejét, a számottevőbb lakossági csoportok foglalkozási összetételét és vallási hovatartozását vettem figyelembe. Egy 1841-es összeírásból, mely az úrbéreseket (jobbágyokat és zselléreket) és cenzualistákat (keresztényeket és izraelitákat) utcák szerint is közölte, kiderül, hogy a város beépített területe több mint kétszeresére, a beépített telkek száma csaknem másfélszeresére nőtt az 1770-es évekhez képest. A kimutatásban a családfők között 228 keresztény és 165 izraelita cenzualistát valamint 6 szabadost jegyeztek fel. Mindezek alapján Balassagyarmaton négy nagyobb területi egység különült el. A város legrégebbi, így már a 18. században is lakott utcáiban vegyes társadalmi összetételű népesség lakott. E főként cenzualisták lakta utcákban ekkor már legalább felerészt zsidó kereskedők és iparosok éltek. A jobbágy és zsellér népesség száma elenyésző volt. A második elkülönülő települési rész is a régebben benépesült területek közé tartozott: cenzualisták lakta terület volt a 18. században. A 19. század közepén már szinte kizárólag keresztények, főleg iparosok éltek itt. Az újonnan, a 18-19. század fordulójától épült utcák is két csoportba sorolhatók népességüket tekintve. Az egyik csopor29