Tausz Katalin: Az óváros. Gondolatok egy városi kis-társadalom szerveződéséről - Nagy Iván Könyvek 4. (Balassagyarmat, 1998)
Balassagyarmat vázlatos története 1945 előtt
nyire meggazdagodván Pestre költöztek. A különféle nemzetiségű és vallású csoportok a megkülönböztetések és az időnkénti konfliktusok ellenére is együttműködtek, meghatározott szerep- és munkamegosztásban éltek. A város 19. század közepi társadalma az alábbi tagozódást mutatta. A megyeszékhely „politikai tekintetben is vezető rétege", Belitzky János szerint, a „vármegye itt lakó tisztviselőiből - 2 alispán, a várnagy, a vármegyei jegyző, 2 levéltáros, 4 esküdt és 5 megyei írnok, összesen 15 személy - 2 járási szolgabíróból, 16 ügyvédből, 1 postai kiadóból, 1 mérnökből, 7 orvosból, 2 gyógyszerészből, 4 lelkészből, 8 tanítóból, 3 uradalmi tisztviselőből, 30-40 jobb módú kereskedőből és kb. ugyanennyi közügyek iránt élénken érdeklődő iparosból, 10-15 itt lakó nemesből és a városi tanács tagjaiból tevődött össze." 3 9 Az 1847-es iparstatisztika szerint a összeírt 296 iparos mester közül 188 keresztény céhtagként, 108 kontárként tevékenykedett, mert a nem katolikus vallásúakat céhen kívüli iparűzésre szorították. 4 0 Az utóbbiak a fejlődésnek indult új iparágakban dolgoztak. Közéjük tartoztak a nekilendült építkezési láz mesterei (kőművesek, ácsok), a gyarapodó népességszámú város nem-önellátó lakóinak élelmiszer-szolgáltatói (hentesek, molnárok, cukrászok és bolgárkertészek), a ruházati iparból a polgárosultabb igényeket kielégítő szabók és ruhafestők, valamint a borbélyok, fésűsök és a két könyvkötő. A céhek felügyelete alatt a tradicionális ruházati ipar régi szakmái maradtak inkább (csizmadiák, vargák, szűcsök, szabók, takácsok), s a fásvasas szakmunkák művelői (asztalosok, kádárok, kerékgyártók ill. kovácsok, bádogosok), a szíjgyártók és más bőrösök meg a kötelesek. A kontár sorba szorított zsidó iparűzők egy bizonyos részét valószínűleg a kevéssé tehetős gyűjtő-házaló vándorkereskedők fiai tehették ki, akik a számukra tiltott területen, az iparűzésben komoly áldozatok árán vethették meg csak a lábakat, és részint a bőr-, csont-, és zsiradék-gyűjtés nyomán lettek 27
