Tausz Katalin: Az óváros. Gondolatok egy városi kis-társadalom szerveződéséről - Nagy Iván Könyvek 4. (Balassagyarmat, 1998)

Lakásutak

Mindig itt lakott 14 Adathiány 4 Összesen 100 N= 335 A háború utáni helyzet és a nők magasabb életkora magyarázhatja, hogy az 1958 előtt beköltözöttek majd kétharmada nő (az összes megkérdezettnek csupán 53 %-a). Az átlagosnál jóval kevesebben születtek az ekkor beköltözők közül a városban, inkább valamely távolabbi településen. Többségük ma már nyugdíjas, egyedül vagy saját generációjához tartozóval él együtt. 96 %-uk háztartásában nem él gyerek. Kétharmaduk legfeljebb az általános iskola 8 osztályát végezte el, aktív keresőként főleg szakmunkások voltak, 49 %-uk a szolgáltatások területén dolgozott. Háromnegyedük lakik magántulajdonú lakásban. A lakások minősége a területen átlagosnak mondható, bár e lakások kis alapterületűek (41 %-uk 50 m

2 alatti). Vezetékes víz a lakások 69 %-ában található, WC, fürdőszoba a felében. Fűtési módjuk nem tér el az átlagos rossztól. Az Óvárosban élő családok e területre költözésük okaként a saját lakás hiányát (9 %), a korábbi lakás méretét (16 %) és rossz minőségét (8 %), valamilyen családi okot (22 %), a munkahelyváltásból eredő településváltást (11 %) vagy valamilyen kényszert-(szanálás, bérlet felmondása stb., 11 %) jelöltek meg. A magas státusúak lakáshoz-jutását segítette leginkább a tanács vagy munkahelyük, az alacsony státusúak többségükben csak saját erejükre támaszkodhattak, még családjuk segítségére sem nagyon számíthattak. Az 1958 előtt beköltöző családok az átlagosnál többször említettek valamilyen családi okot és fogalmazták meg a saját lakás igényét; ekkor a legnagyobb arányú a Balassagyarmat más területéről beköltözés az Óvárosba. Idős koruk, rossz társadal129