Tausz Katalin: Az óváros. Gondolatok egy városi kis-társadalom szerveződéséről - Nagy Iván Könyvek 4. (Balassagyarmat, 1998)

A lakáspolitika magyarországon, Balassagyarmaton és az Óvárosban

sok jellemzőinek összevetése, hisz az előbbiek a lakók erőfeszítéseinek eredményeit vagy kudarcait fejezik ki, az utóbbiak pedig inkább a központi törekvéseket és lehetőségeket tükrözik vissza, ha nem is tökéletesen. 34. táblázat A lakott lakások használati jogcím és lakásnagyság csoport szerint Balassagyarmaton és az Óvárosban (%) Tulajdonosi Főbérleti Gyarmat Óváros Gyarmat Óváros 1 szobás 5 26 23 37 2 szobás 36 47 66 50 3 és több szobás 59 27 11 13 Összesen 100 100 100 100 N= 4794 106 1337 30 Az óvárosi lakásállomány sokkal rosszabb, mint a városi: mindkét tulajdoni formához tartozó lakások között itt több a kisebb. Az Óvárosban, ezen a nagyon rossz lakásállományon belül is a főbérletek szobaszáma, alapterülete a kisebb. Az Óvárosban több önkormányzati tulajdonban élő ember élvezhette a vezetékes vízellátás előnyeit adatfelvételünk idején, mint a magántulajdonú lakásban élők. Vízöblítéses WC-t, fürdőszobát inkább a tulajdonosok építettek. A fűtési módot tekintve a magántulajdonban lévő lakások voltak korszerűbbek: a tanácsi lakások mindegyikében fűtöttek szénnel, fával (is). Az 1983-as lakásrendelet az elosztást új szempontokra építette: a családnagyság, a gyerekszám lett a legfontosabb prioritás. A klasszikus városszociológia filtrációs elméletére alapozva a 120