Tausz Katalin: Az óváros. Gondolatok egy városi kis-társadalom szerveződéséről - Nagy Iván Könyvek 4. (Balassagyarmat, 1998)
A lakáspolitika magyarországon, Balassagyarmaton és az Óvárosban
hiányból erényt kovácsoló elosztási stratégia született: a lépcsőzetes lakáselosztás eszméje. Az első lakásként kiutalható lakások minimum-normáját kiterjesztették a szükséglakások kategóriájába sorolt, műszakilag elfogadhatatlan állapotban lévő romos, vizes, egészségtelen és komfort nélküli lakásokra is. Azt hitték, a lakás mobilitás gyorsításával mindenki a jövedelmi viszonyainak, teherbírásának megfelelő lakásba fog jutni. Ám a bérrendszert nem reformálták meg, a bérekbe továbbra sem épültek be a lakáshoz-jutás költségei. így lakásra csak az számíthatott, aki maga épített vagy piaci tranzakciók keretében szerzett. Az utóbbi években az állam lakásépítő tevékenysége mindössze az újonnan felépített lakások mintegy 10 %-ára korlátozódott. Lakás mobilitásra sem kerülhetett sor újonnan épülő lakások hiányában: az idők során növekvő létszámú családok bentragadtak a számukra kiutalt, elfogadhatatlan életkörülményeket teremtő első lakásokban. A piac az állam után támadt űrt automatikusan nem tölthette be, a hiányhelyzet miatt is növekvő lakásárakat a lakosság egyre szűkülő csoportjai fizethették meg. A jogszabályok 1969 óta teszik lehetővé, hogy a bérlakásokat a bentlakó bérlők megvásárolhassák. A megvásárolható lakások körének szűkössége, a különféle megszorítások és nem utolsósorban a politikai megítéltetés bizonytalansága miatt a privatizáció a hetvenes években meglehetősen lassan haladt. A bérlakások privatizációjának kedvezményezettjei a jó állapotban lévő ingatlanok bérlői lettek. így a társadalmi egyenlőtlenségeket a csaknem ingyen kapott lakástőke is gyarapította: a magas presztízsű övezetek jó állapotú lakásait a középrétegek és a hatalmi elit tagjai megvásárolták, míg a belső városrészek elhanyagolt bérházainak rossz társadalmi helyzetű lakói mindebből kiszorultak. A társadalompolitikai koncepció, a megfelelő szociálpolitikai alternatíva kidolgozása sajátos módon elmaradt, a költségvetés minden áron való kímélése lett a kizárólagos szempont, minden mást háttérbe szorítva. 121
