Tausz Katalin: Az óváros. Gondolatok egy városi kis-társadalom szerveződéséről - Nagy Iván Könyvek 4. (Balassagyarmat, 1998)

A lakáspolitika magyarországon, Balassagyarmaton és az Óvárosban

magasabb a legalább középiskolát végzettek, szellemi foglalkozásúak aránya. A megkérdezettek 14 %-a, 46 fő jelenlegi lakásában is született, 52 % Balassagyarmat más részéből költözött az Óvárosba, a többiek a környező községekből (18 %) vagy távolabbról (11 %) érkeztek. 18 fő albérletből, 6 fő bérelt lakásból jött ide. A városból és a környező községekből beköltözők alacsony iskolai végzettségűek, a távolabbi településről jöttek között az átlagosnál több a legalább középiskolai végzettségű ember. A nyolcvanas évek végén társadalmában nem, már csak külső képében volt egységes e terület. Az építési tilalom miatt aligalig változott épületek eltérő társadalmi csoportok életteréül szolgáltak. Az 1945 előtt meglehetősen egységes társadalmi szerkezetű óvárosi népesség társadalmi összetétele megváltozott. 1945 után meglehetősen különböző csoportok jöttek vagy kerültek az iparosítás, a városban remélt tágasabb életlehetőségek és a lakáselosztás révén ide. A lakáspolitika Magyarországon, Balassagyarmaton és az Óvárosban A nyolcvanas években Magyarországon a gazdasági helyzet rohamos romlására hivatkozva az állam egyre inkább kivonult a lakásépítésből. Az Európában egyre erőteljesebben tért nyerő konzervatív társadalom-irányítási elképzelések „kapóra jöttek" a nyolcvanas évek magyar technokrata vezetésének; egyfajta szocialista neoliberalizmus körvonalazódott a gazdaságirányítási rendszerben. Tovább nőttek a lakbérek, a közüzemi díjak, az állam kezdeményezte a bérlakások privatizációját, az állami 116