Zólyomi József: A Nógrád megyei parasztság lakástextíliái 1700–1960 - Nagy Iván Könyvek 3. (Balassagyarmat, 1998)

Lepedők - A lepedő díszítése

szövéssel (piros vagy kék színű) eltérő szélességű csíkokkal díszítette. Azonos abroszokat találtunk Diósjenőn, Nógrádon, Borsosberényben, melyeket a váci takácsoktól vásároltak. A megyében dolgozó takácsok a 18. században és a 19. század első felében - mint erre forrásaink utalnak -, szintén stráfos (csíkos) mintázatú abroszokat szőttek. Ennek ismeretében nem vállalkozhatunk annak kinyomozására, hogy Őrhalom környékén, a Karancs falvaiban lakó parasztság - ahol az eddigi ismereteink szerint a szőtteshímet a legkorábban használták a lepedő díszítésére - milyen látott példák alapján kezdte alkalmazni a lepedőkön a lépett, a szedettes mintákat már a 19. század 70-80-as éveiben, amelyet a fennmaradt tárgyi emlékek bizonyítanak. Szőtteshímmel csak a lepedő fő díszítménye készült, a többi részére - kutatásaink szerint - általában régi stílusú hímzést tettek. A lepedőbe beleszőtték vagy külön készítették el a lepedőhímet, amelyet utólag varrtak a vászonhoz (57. kép). A fő díszítmény meghatározó színe a piros, melyhez kísérőszínként kéket, a századfordulótól további színeket használtak. Őrhalom környékén, a Karancs falvaiban színes (zöld, lila) vastag gyapjúszál (belinér szőr, cinulkaszőr) beszövéssel is mintáztak. Ezzel készült a tollyúseprű, a görbike, a szivecskés, a korona, a csillagrózsa, a gyertyatartó minta. A leghíresebb mintának a százszálas nagy piros rózsát tartották, a beleszőtt csíkokat siflisnek nevezték. Béren a malomkalácsos, Ságújfaluban a kakasos, Szentén a kacsaszáj, a makkos, a györgyina, a szakajtott rózsa, Romhányban az álló rózsa, a krivinka, a csillagos, a madaras, a pálmás, Bokor községben a lóhere, a fogacska, Herencsényben a topolyafa levele, a teknőláb, a görbike mintákat tartották a legszebbnek. Csipke. A megye parasztsága - mint azt kutatásaink is bizonyítják már a 18. század elején is csipkével díszítette ünnepi lepedőit. Mint tudjuk csipkebetétet tettek a lepedőszélek közé, de funkciójának megfelelően csipke került a szélére is. Gyűjtőútjaink során a forrásokban is említett tótcsipkét (vert csipkét) csupán két lepedőn láttunk. A 19. század második felében készült lepedők többségén vékony fonálból, szövőpamutból horgolt csipke volt. A horgolt csipke gyakoribb előfordulását elősegíthette az is, feltételezésünk szerint, hogy az 1850-es évektől kezdve a hatóság szinte évenként megújított rendeletben tiltotta a csip100