Zólyomi József: A Nógrád megyei parasztság lakástextíliái 1700–1960 - Nagy Iván Könyvek 3. (Balassagyarmat, 1998)

Lepedők - A lepedő díszítése

ke eladását a házalókereskedőknek.

1,

2 A századforduló után, különösen a két világháború között a vevett (boltban vásárolt) csipkével díszítették a lepedők többségét. A csipkét minden asszony varrással vagy varrógéppel erősítették a szélekhez. A betétcsipke és a szegélycsipke mintája a legtöbb esetben egyezett. Legjobban kedvelték a malomkalács, a pókos, a hullajtott rózsa, a csipkerózsa, a leveles rózsa, a rózsás kalinkó, a szíves mintájú csipkéket. Az úrnapi gulibka díszítésére is használt lepedőkre (vallásos) keresztes, kelyhes mintájú csipkét tettek. A betétcsipke szélessége 6-20 cm között váltakozott. A szélekre varrt csipke 10 cm-nél csak igen ritkán volt szélesebb. A csipke a lepedő fő díszítményét önállóan is képezhette. Szélessége 20-50 cm lehetett. Nem volt azonban ritka az sem, amikor a fő díszítmény hímzései közé egy-egy keskeny csipkét varrtak (27., 30. kép). A megye középső és nyugati falvaiban a vászonszéleket nem csipkével, hanem készen vásárolt szövött piros pamutcsíkkal (rece, vereskötés, pólyakötő, a szlovák falvakban raca) dolgozták egybe. A madaras mintájút kedvelték a legjobban. A régebbiek 6 cm, az újabbak 3-4 cm szélességüek. Őrhalomban különböző színű vásári szalagokkal dolgozták össze a két, három részből álló lepedőket. 101