Zólyomi József: Herencsény története - Nagy Iván Könyvek 2. (Balassagyarmat, 1998)

A CSALÁDOK TÖRTÉNETE

A CSALÁDOK TÖRTÉNETE A falu több száz éves történetében ritkán készült olyan összeírás, amely a település valamennyi lakójának nevét tartalmazná. Kivétel ez alól az utóbbi években összeállított népességnyilvántartás, amely egy adott időben a község lakóinak mindegyikét név szerint (születés időpontja, utca, házszám feltüntetésével) felsorolja. A rendelkezésünkre álló összeírásokat eltérő céllal állították össze, és azokban foglalt adatok csak a település egyes társadalmi rétegeire korlátozódtak. A megyei, az országos rendeletre készült felmérések az adózás szempontjaira épültek. Ide azokat a családfőket jegyezték be, akik az uradalom vagy a község beltelkein vagy maguk a faluközösség által épített házakban laktak. Elsőként a jobbágyok neveit jegyezték fel a vagyoni állapotot (telek nagyság, állatok száma, stb.) is rögzítő adózási ívekre, akik az uradalomtól kapott nagyméretű beltelken építették fel házaikat. A beltelek mellé szántóföldet, rétet kaptak, melyek terméséből, jövedelméből tartották el családjukat, működtették gazdaságukat. A telek negyed, fél, háromnegyed, egész vagy ennél nagyobb lehetett, melyekhez arányosan növekvő területű szántóföld, rét tartozott. A jobbágyok (1848-ig) a használatukban lévő föld terméséből dézsmát adtak, ingyenmunkát (robot) végeztek a földbirtokosoknak, de adóztak a községnek és az egyháznak is. A zselléreknek a jobbágyokénál jóval kisebb méretű beltelket biztosított az uradalom házaik felépítéséhez. Úrbéres zselléreknek nevezték őket, akik telkiföldet nem kaptak, legfeljebb egy pozsonyi mérő (600 • öl) földet osztottak ki részükre családonként. Olykor irtványföldhöz is hozzájutottak, de ez 1-2 holdnál ritkán volt több. A zsellérek, mint napszámosok, olcsó munkaerőt jelentettek a gazdáknak, az uradalmaknak. Ingyenmunkát is kötelesek voltak végezni a földbirtokos igénye szerint, a községnek, egyháznak fizetett