Zólyomi József: Herencsény története - Nagy Iván Könyvek 2. (Balassagyarmat, 1998)

NÉPMOZGALMI ADATOK

(1746) óta figyelemmel kísérhetjük az ott alkalmazásban lévő családok számát. 1746-1800 között közel hatvan olyan családot regisztráltunk, akiknek gyermekekük született a pusztán. Ezek közül több mint 20 család a pusztán lakott, sőt leszármazottaik még napjainkban is Herencsényben élnek. Az uradalom általában fiatal, munkaereje teljében lévő nős férfiakat alkalmazott birtokán, akiknek feleségei 4-8 gyermeket is szültek. Ha a megszámolt hatvan család fele időközben el is költözött más helyre szolgálni, akkor is mintegy harminc család állandóan Liszkópusztán lakhatott a 18. század második felében. A cselédek viszonylag magas száma azt sejteti, hogy Liszkópuszta földesura nem a 18. század közepén alakította itt ki a majorsági gazdálkodást. Úgy tűnik, hogy Róth János, aki az 1690-es évek elején kapta meg Liszkópuszta nagy részét, kezdte meg az erdőt irtatni, termő szántófölddé feltöretni, majd cselédekkel műveltetni. Apja gazdálkodási törekvéseit fia Tamás is követte, de uradalmi központtá a Telekiek tették, akik a Róth családba házasodva jutottak a liszkói birtokhoz. Az 1780-as évek elejétől kezdve - az anyakönyvek szerint - egyre több új család jelent meg a pusztán, amely a gazdálkodás bővítését jelenti. Haraszti puszta lakóit az 1780-as évektől jegyezték be az anyakönyvekbe, amely azt jelzi, hogy uradalmi alkalmazottak addig itt nem laktak. A telepített családok száma 10-15-nél alig volt több. Bükk (vagy Bikk) puszta első lakóját 1819-ben jegyezték be a születési anyakönyvbe. Benyo Mihály juhász felesége, Lukács Veronika, ekkor szülte első gyermekét. Még 1850-ben sem tartozott a sűrűn lakott puszták közé, hiszen ekkor csupán két juhász élt itt népes (14 fő) családjával.

173 Az 1830-as években a Schönberg család lett a puszta tulajdonosa, de az erdő kiirtását követő szántóföldi termelés, a cselédek betelepítése csak a 19. század második felében vette kezdetét. A 19. század első felének fentebb bemutatott lélekszám, vallási adataiból megállapíthatjuk, hogy a falu lakóinak száma az 1830-as évekig lassú ütemben, de fokozatosan nőtt, majd a század közepére, az 1825. évhez képest, több mint 150 fővel csökkent. Ennek részben a magasabb halálozási szám, valamint a faluban és a pusztákon lakó cselédek számának csökkenése volt az oka. Hangsúlyozni szeretnénk - ezt a további lélekszám alakulásánál sem szabad figyelmen kívül hagyni -, hogy a születési és halálozá-